Színházi Élet, 1924. június 22–28. (14. évfolyam, 25. szám)
1924-06-22 / 25. szám
83 1 SZÍNHÁZI ÉLET A Vécsey-szanatórium a Semmeringen Hol nyaraltam tíz év óta legszívesebben ? írta : Szomaházy István — Arra a szíves kérdésükre, hogy hol töltöttem az utolsó tíz év alatt a legkellemesebb nyarat, könnyű is, nehéz is válaszolni. Könnyű azért, mert a Balaton mindennél jobban a szivemhez van nőve, legrégibb gyermekéveim ehhez a tündéri, szép tóhoz kötnek, s hosszu-hosszu évek óta mindig felüdít és újjáéleszt minden fáradtságom után ez a graciózus mozdulatlanságában vagy szilaj haragjában tomboló viz, pihenő, melynek párja alig van széles e világon. Talán már beteges, de boldog szerelmem a Balaton, — de őszintén bevallva, én is csak úgy vagyok, mint a kúriájához ragaszkodó falusi ember, akit néha elfog a vágy, hogy a nagyvilág csillogásában gyönyörködjék. Régente, mikor még sárga aranyak röpködtek a levegőben, útitáskámmal a kezemben végigkóboroltam a Kultur-Európát : hajnalig sétáltam az esztendei digue-en, Itália aranynapjával süttettem magam a Lidó homokján s a vierwaldstetti ló apró gőzösein jártam kerestülkasul a havasok birodalmát. Ezeket az órákat haláláig nem felejti az ember. Interlaken, a Jungfrau szűzfehér panorámájával, Chamonix, a szédítő Mont-Blanc alatt, a fehér haditenger, mely Schaafhausen szikláira ömlik : mindennek a képét akkor is megőrizzük, ha már érezzük, hogy nincs többé sok keresnivalónk a földön. És ezért nehéz választ adni a kérdésre, mert a Balaton édes Kisfaludy-romantikája sem olthatja ki szívünkből azt az örök vágyat, hogy azokat az örökkévaló képeket is élvezzük, melyeket a Reinhardtnál is nagyobb rendező, a jó Isten rendezett. — Egy válaszom azonban mégis van szíves kérdésükre : ha hazulról, a Balaton mellől, elkerülök (mert itt van az én igazi otthonom) most, mikor elérhetetlen óhajtás a távol tengerek, a svájci és tiroli havasok országa, Ausztria legdrágább kincsére, a bű-Felöltők, fürdőruhák, cipők, utazási cikkek J BUDAPEST, IV., VÁCI-UTCA ». SZÁM