Színházi Élet - 1924/26. szám
HÍ6 SZÍNHÁZI ÉLET Szenvedélyesen gyűjtöm a színházi érdekességeket, ereklyéket dokumentumokat. — Azért mentem fel vasárnap este Szirmay Imre igazgató úrhoz a Blaha Lujza Színház irodájába, hogy nekem írja alá az utolsó szabadjegyet, mivel hogy a vasárnap esti előadással befejezték a színház idei szezonját és Szirmai Imre is elhagyta a színigazgatói bársonyszéket, amely itt a Blahában nem is bársony, csak egyszerű fa. Amikor már kezembeni volt az értékes hiteles ereklye, — Szirmay Imre direktorságának utolsó dokumentuma — beszélgetni kezdünk, hogy hát , hogy is történt voltaképen ez a dolog.. . ? Szirmai Imre a legkedvesebb és legszeretetreméltóbb beszélő, azonfelül olyan a stílusa, hogy ahhoz egyetlen szót sem kell hozzátenni. Leírem egy szóról-szóra, amiket mondott. — Négy évvel ezelőtt, amikor Beöthy László engem abban a szerencsében részesített, hogy kinevezett színigazgatónak, a Színházi Életben igen kedves és hízelgő cikk jelent meg rólam. Roppant örültem ennek a cikknek, amikor elolvastam és örömömben nyomban beküldtem 20.000 K-t a színész-szövetség nyugdíjalapjára. Nagy pénz volt ez akkor, úgy vettem fel előlegül színigazgatói fizetésemre — éppen most vonták le az utolsó részletet. Most, hogy megszabadultam a színigazgatói dicsőségtől, valorizálva adnám ugyanezt az összeget ugyanarra célra, ha a kis tőkémet el nem vitte volna a tavalyi hó ... sz ! — Úgy érzem magam, mint az egyszeri vígjáték „A két örömnap" hőse, aki kétszer örült : egyszer, amikor vette a lovat, másodszor, amikor eladta ! Nagyon boldog voltam, amikor kineveztek, de most még boldogabb vagyok. — Többször beszéltem már arról, hogy vélem, életem minden 7-ik esztendejében történik valami komoly dolog. Nos hát. Most megint ez a hetes forduló következik. Lemondtam a színigazgatásról, mert a hetes forduló komoly eseménye most sem maradhatott el. Ezenfelül azt sem kell eltagadnom, hogy nem volt bennem meg az az üzleti érzék, amely az operette-színház művészeti igazgatójánál sem nélkülözhető. És még valami, amiről nem akarok pozitívumokban beszélni, de ami szintén igen erősen befolyásolt. Nálam már nagyon régen aktuális a házasodás. Isten ments, hogy valaki azt higgje, hogy holnap már pap elé megyek. Ahhoz, hogy ezt a bolondságot elkövessem, még nagyon fiatal vagyok ! De előbb-utóbb mégis elkövetem. Naponta legalább tíz emberrel találkozom, akik azt mondják: „Maga (vagy te) mindennap fiatalabb lesz !" Ha igazgató maradtam volna, nem sokáig mondták volna ezt, mert rövidesen beleöregedtem volna ebbe a diszes hivatalba, Így azonban, mint színész, remélem, hogy az emberi kor legvégső határáig, de legalább húsz évig hallani fogom ezt a bókot. Addig mindenesetre élni és játszani akarok. — Már így is osztottam be az életemet a régi recept szerint. Készülök új szerepeimre és a .. . házasságra. Új szerepem egész közel van — a Maricában fogok a Király Színházban újból fellépni. Úgy is odavitték a Blaha Lujza Színházból kedvenc tagjaimat — Hontit, Tihanyit, — most én is utánuk megyek. A házasság . . . erről részletesebb adatokkal nem szolgálhatok. Többet nem tanácsos elmondanom, mert ha egyebet is mondanék . . . betörnék a fejem. Ezt pedig nem szeretném, szükségem van még a fejemre. Egy saját szerzeményű aforizmámat azonban elmondom . — A színigazgatásra is ugyanaz áll, mint a tőzsdére, vagy a kártyára : szép, szép, de tudni kell, mikor kell elmenni ! Biztosan igaza van Szirmai igazgató urnak mert ő kevés gikszert csinált életében. Nálam már régen aktuális a házasság mondja Szirmai Imre SZIRMAI IMRE