Színházi Élet, 1924. július 27–augusztus 2. (14. évfolyam, 30. szám)
1924-07-27 / 30. szám
15 SZÍNHÁZI ÉLET gyár népszínmű-előadásokat rendeznek és négyhetenként kerül sor a drámai előadásokra. — Bátran mondom és hirdetem — mondta Nemes Gyula — hogy mi előítéletekkel és mindennel dacolva, komoly hivatást teljesítünk itt a ligetben. Tizenkétezer koronás páholyülésekkel és négyezerhatszáz koronás jegyekkel szoktatjuk a színházhoz azt a közönséget, amely eddig nem is gondolt arra, hogy színház is van a világon. És a közönség méltányolja ezt a törekvésünket. Csaknem minden nap zsúfolt házak előtt játszunk, — a közönségünk a leghálásabb színházi publikuma Budapestnek ! .. . Nemes Gyula egyébként mint vidéki színész fővárosi pályafutását kezdte Kövesi Albert társulatánál dolgozott egy ideig, majd daltársulatot szervezett és azzal járta öt éven át az országot, míg végre a ligetben vetett horgonyt. A jövőről a teljes bizakodás hangján beszél ő is, a kis társulat jelenlevő tagjai is. Szeptembertől kezdve az áldozatkész Szász igazgató jóvoltából új díszleteket kapnak minden darabhoz , művészi színvonalra is mind a nagyobb súlyt fektetnek. Most belép hozzánk a vendégszereplő Vidor Gitta is. Felragyog a szeme, mikor a Színházi Élet nevét hallja. Nagyon boldog ő is és az egész társulat. Hálásan köszönik a szerkesztőségnek, hogy eszükbe jutottak és méltányolják az ő komoly ambíciójukat. Hirtelen elmondja azt is, hogy ő nem azonos a Renaissance Színház Vidor Gittájával s midezt oly kedvesen, olyan vidám temperamentummal, hogy a névközösség miatt való szerény tiltakozás igazán fölöslegesnek látszik. A névhasonlatosság miatt egyik félnek sem kell szégyenkeznie. Míg a kis színház pici színpadán a felvételeket készítjük a színház műsorából, a színészekkel beszélgetünk. .4 havi fizetések, írdd és mondd : négyszázezer koronánál kezdődnek és az egy milliónál érnek véget. Többet nem bír el a színház, amely még ilyen fizetések mellett is csak rossz üzlet. Maguk a színészek mondják ezt. — És miből élnek ? — kérdezzük őket. — Hiszen azok az összegek a lakásköltséget sem fedezik ! — Küzködünk. Tűrünk. Hittel és bizalommal — a jövőért ! A saját jövőnkért. Hátha észrevesznek bennünket ? —ez a válaszuk az anyagi életükre vonatkozó minden kérdésre. Egyik fiatal tag még felcsillanó szemekkel, a remény tüzével a szemeiben, mondja . — Tegnap jubilált, búcsúzott itt mitőlünk és a közönségtől Kulinyi Ferenc, aki két és fél éven át vezette ezt a vállalatot — és most Fedák Zsuzsával megy Amerikába ! Íme : a siker egy apró csillagviszfénye. Ezért nyomorognak, küzködnek, várnak, budapesti, ligeti kedves bohémfiúk és leányok, akiket mintha a magyar bohémélet Murgerje küldött volna az életbe és elénkbe, regény helyett elevenül. Nem, ezekkel a bizó, hivő, reményekkel, álmokkal, vágyakkal telített fiatalokkal szemben a lelkiismeretlenség csúf bűne volna a cinizmus, a vállveregetés. Le a kalappal előttük : hősök ők, akik ugyanazt a munkát végzik, mint a nagy, neves elődök, akik a magyar ugart törték fel a mai magyar színjátszás számára. Ezek a perifériák elkopott aszfaltjába hintik bele a kultúra szeretetének csiráját — a jövőért. A maguk jövőjéért és a magyar jövőért ! (s. i.) CSÁSZÁR SÁNDOR, VIDOR Jókai-szinkör: GITTA Ancsi sir, Jancsi nevet SZABÓ, VIDOR GITTA, LEVICZKY, CSÁSZÁR Jókai-szinkör : Ancsi sir, Jancsi nevet