Színházi Élet, 1924. július 27–augusztus 2. (14. évfolyam, 30. szám)

1924-07-27 / 30. szám

41 SZÍNHÁZI ÉLET Méza Lázár bádogos ás szerelő 3 felvonásos népszinmű­vet irt a Fehér szegfűről Az elmúlt héten a bezárt Várszínház elárvult és csu­pasz plakáttábláján a követ­kező színlap jelent meg : slktslli. I. ktr. Iparoskk­ ligaVizimága - a Budai Iparos ts Bt­tsSríi Itjak tfagMMIsl Epsilrtíitl müSrtieta gárdájával karlilie­­ a »iát zaszlialapja javára 924. évi július 20-án vasárnap szinielőadást rendez. — Bemutatásra karit: nbteza Lázár, Iparos irónak a zászlíszmtrlís üiimrptlyfrt felajánlott atpsziimln, a FEHÉR SZEGFŰ abnimmt t HlwlWn In. OuMcu ... Rtnd.ll' OAK.MI ISTVÁN A budai üzletekben, melyekben is mindenütt mi­­ki­­kasztották a szinlapot és a derék budai iparosok ver­enyt ajánlották vevőiknek : Tessék megnézni a „Fehér zegfű­t" ! És valóban, vasárnapra nem is telt a Várszínház, melynek előcsarnokában maga a szerző boldog mo­olygással fogadta a gratulá­ók seregét. Siker, taps bőven olt, sokszor hívták a derék Gubicza mestert és a szerep­eiket a rivalda elé, Gubicz a­lig győzte a hajlongást, hi­ony belefájdult ötven éves dereka, de hát azért örült, még most is, hogy szemben­ilők vele csupa megelége­ettség, derű­ és boldogság. A Csend-utcában, fent a né­metvölgyi temető felett, la­ssán kerestük fe­l a szerző rubiczát. Jobbról a felesége, alról a leánya ülnek, ők is egítenek az in­tervjuban. — Hát kérem — mondja uibicza mester, — én tulaj­onképen bádogos és szerelő v­agyok, sokat dolgozom, de erős munkám utáni írogatok. Nagy sikere volt a darabom bemutatójának, igaz, nem volt időm meghívni­­ a lapo­kat, de a Budai Napló meg­emlékezett rólam. Meg is mutatja a kritikát, azután folytatja : — 1913 óta írogatok, fiatal koromban mesélgettem kör­nyezetemnek csak úgy fantá­ziából, sokat tudtam mesélni, most is van néhány jó elbe­szélésem, igaz, le kellene őket tisztázni, mert csak fir­kálva vannak. A Fehér szegfű nem első darabom, irtam­ előtte egyet. A fekete kandúr volt a címe, de az nem ke­rülhetett színre. — Miért ? — Hát kérem — mondta Gubicza mester — tetszik tudni, akkoriban hogy elké­szült, nem volt­­ aktuális, új királyságról van benne szó, igen szép dolog, de hát . . . — szóval, nem aktuális. Most színre került darabomat, a Fehér szegfűt, 1920 óta ír­tam, felajánlottam a zászló­szentelési ü­nn­epségre, de ez még máig nem történhetett meg, viszont a szereplők már betanulták, türelmetlenek voltak, — muszáj volt elő­adni. — A darabon négy szerel­mes pár meséje vonul végig, Szentmiklóson játszik a cse­lekmény és igen izgalmas. A leghatásosabb jelenet, amikor a bíró lánya a csend­őrök ellen testével védi meg a kovácslegén­yt, Bogár Sán­dort, akibe szerelmes, de akihez apja, a büszke Szent­miklósy bíró nem akarja hozzáadni. A színházat persze nagyon szereti Gubicza, sokat jár a Nemzetibe és a Városi Szín­házba. — Az Operában — mondja — még sohasem voltam és az operettet se szeretem, unint nagyon. A színészek közül is csak a drámai színészek ér­dekelnek, őket szeretem. Ké­rem — mondja és itt hamis­kásan mosolyog a feleségére — nekem a drámai színész­nőben Regős Mária volt az ideálom, itt játszott a Fővá­rosi Nyári Színházban. Be­vallom, ő volt a minitaképem, a Fehér szegfű lluskáját is róla mintáztam. Ő persze ezt nem tudja, mert csak titok­ban voltam bámulója. Egyéb­ként magam is játsztam mű­kedvelőkkel, Göndör Sándort harminckétszer alakítottam, főleg Nagytétényben, ahol én szerveztem meg a műkedve­lőket s ahol ha fellépek, min­dig telt ház van. — Nagyon erős a fantá­ziám — mondja — ha írok, leginkább éjjel dolgozom. Na és vasárnap, jó szivar mel­lett, jó ebéd után, akkor az­után száz ceruzának is dol­got tudnék adni, mert a fan­táziám — ismétli — akkor igen­ igen erős. Sokat is ol­vasok, főleg elbeszéléseket, ezeket szeretem, regényt tíz év óta nem olvastam. Azután meg elbeszéli az új szerző, mennyi fáradság volt megkapni a színházat, az en­gedélyt, bizony — mondja — az ember belefárad. És sok adó, amit levonnak. De a azután vígan hangsúlyozza : Most azt hiszem, egé­szen telt ház lesz, meghívtuk az összes dísz tagokat, csupa méltóságos, na'v­ár . . . És a felesége reménykedve mondja : — A főhercegnő is eljön talán és a kormányzó őfőmél­tósága is . .. Szóval Gubicza mester, a Várszínház júliusi szerzője ötven évvel a vállán, öt gye­rekével és feleségével vasár­nap újra hajlonghat, élvez­heti ,a sikert VÁRSZÍNHÁZ 1 iirtwu «lífoNtli­w u.­­.J. .­.u a »jfliru tiUr matTll KÜM= V ElSadds kezdste pontban ',8 órakor GUBICZA LÁZÁR

Next