Színházi Élet - 1924/34. szám

24 SZ­ÍN­HÁZI ÉLET SZIRMAI IMRE negyven éve játszik pesti színpadon A Magyar Színházban ko­moly drámai próba közben találták meg Szirmai Imrét. A Sasfiók Maraton tá­bor­nokját harsogta éppen és borzasztóan csodálkozott, hogy mi figyelmeztettük őt pályájának egy igen érdekes stációjára : ez év júliusában negy­ven éve, hogy budapesti színész lett, hogy első szerepét játszotta a Várszínházban. Az örök­ifjú Szirmai talán szíveseb­ben letagadta volna a dátu­mot, mondogatta is váltig, hogy ő ezt nem tekinti ju­bileumnak, nem is kiván ju­bilálni soha és kézzel láb­bal tiltakozna minden jubi­lá­lás ellen. — Ördögi, hogy a Szin­házi Élet mindent tud, nem is próbálok tagadni, tény, hogy most negyven éve 1884 juliusában kerültem el Nagyváradról, Feleky Mik­lós társulatától Budára. Az­óta rovom a pályát, a negy­ven év gyönyörű­ségeit azon­ban nem igen tudnám itt ha­marjában elbeszélni, ezért csak expresszvonat-sebesség­gel akarok emlékezni. A Várszínházban Blaháné és Hunyadi Margit voltak a partnereim, a megnyitó elő­adáson, Mátyás király sze­repét játszottam a Históriák Budán című darabban. Az­után következett a Szűcsök, Betyár kendője, Tékozlók, Negyvenhetedik cikk és a többi darab. Nyáron a Gyapju­ utcai német szính­áz­ban játszottam, Dolinay Gyula meg én igazgattuk a színházat, amelyet Rudolf trónörökös is meglátogatott, én fogadtam ünnepi beszéd­del. 1885 szeptember végén Blahánéval a Népszínházhoz szerződtünk és ott kiosztot­ták rám Ottokárt, a Cigány­báróból. Nem akartam éne­kelni, ott hagytam a szín­házat és fél évre visszake­rültem Budára a színkörbe. Sohas­em fogom elfelejteni, volt egy jutalomjátékom, a Vadgalamb, amelyben Pál­­may Ilka lépett fel. Százöt­venhat forint költség levoná­sával háromszázharmincöt fo­rintot kaptam, amelynek fele a társulaté volt. Ebben az időben velem voltak Follinusz, Gyöngyi, Zajonghy és Megyery, ezek 1886 szeptemberében vissza­­szerződtek a Népszínházhoz. 1887 őszén Pálmay kedvéért játszottam el első operett­szerepemet a Nebántsvirág­ban. Végigéltem a Népszínház­ban egy csomó rezsimet, egé­szen 1906-ig, azóta egy egé­szen rövid megszakítással az Uniónál vagyok. Itt néhány emlékezetes sikerem volt az Elvált asszony-ban, Csárdás­királyné-ban, Rinaldó­ban, megannyi fijmerettben, de meg kell mondanom, hogy nekem az igazi szerelmem ma is a dráma é­s boldog volnék, ha még­egyszer eljátszhatnám Napo­leon szerepét. Negyven év pályáját így mondta el két drámai jele­nésének szünete közben a kedves Szirmai és kérésünk­re át is adta életének három fontos mozzanatát, ábrázoló képét. Szirmai 40 évvel ezelőtt Hatvan évvel ezelőtt Szirmai, mint Napoleon

Next