Színházi Élet, 1924. október 26–november 1. (14. évfolyam, 43. szám)

1924-10-26 / 43. szám

31 SZÍNHÁZ­I ÉLET Újra megnyílik a Várszínház Szentiványi Béla lesz az igazgatója Fiatal szerzők, elhanyagolt jó színészek, régi darabok a mű­sortervezeten Azt mondják a színészek,­­hogy aki eg­szer egy kiló sót megevett a színpad köze­lében, az megeszik már egy zsákkal is. Színházat nem lehet elhagyni sohase. És ahol egyszer tartottak Thália istentiszteletet tiszteletére, ott legfeljebb csak rövid szünetek jöhetnek közbe, de a színpadra, illetve az oltár­ra mindig visszatérnek a papok. Már-már úgy volt,­­hogy a Várszínházban hosszú ideig nem fognak előadáso­kat tartani : becsukták az öreg kaput, vasfüggönyt, lebocsátották , eloltották a rivalda lángját, úgy hogy halálos csönd költözött be a bájos, ódon hangulatú néző­térre. Mindig akadnak lelkes em­berek, akik újabb és újabb energiával és tervekkel akar­nak életet adni a Várszínház színpadjának. Most is új tervvel ment föl a magas minisztériumba, egy fiatal színész, Szentiványi Béla, aki éppen a múlt héten Törzs Jenő szerepét vette át Shaw Johannájá­ban. Szentiványi Béla ismét meg akarja nyitni a Vár­színház kapuit, társula­tot szervez, szerencsét próbál. Megkérdeztük a direktor­jelöltet, hogy mit akar csi­nálni fenn a Várban. Lelke­sen, fiatalos bizodalommal és ambícióval mondotta el Szentiványi Béla a terveit : — Nem lehet azt a csodá­latos szép kis színházépüle­tet ilyen üresen hagyni. Be­jelentettem a minisztérium­ban, hogy hetenként egy­előre négyszer szeretnék elő­adásokat rendezni a Vár­színházban. Egészen kis törzstársulatot szervezek, de állandóan játszanának azok a pesti színészek is, akik éppen nincsenek elfoglalva. Természetesen fiatal írók darabjait szeretném előadni, de elővesszük a régi jó darabokat is, operetteket és drámákat egyaránt. Azt ter­vezem, hogy Farkas Imre egy operettjével nyithat­juk meg a Várszínházat a jövő hónapban. Már zsebemben van a minisztérium ajánlólevele, most megyek Sipőcz főpol­gármester úrhoz, mert a Várszínház bérlete fölött ő diszponál. Remélem, hogy si­kerülni fog megvalósítani tervemet és ia Várszínházban megcsinálhatom azt a ko­moly kis kísérleti színpadot is, amelyre a magyar szer­zőknek és színészeknek már olyan régen szükségük van. Sok szerencsét a fiatal Szentiványinak. Somogyi Bogyó egj hatodik viisgrísz" Szombaton délelőtt hatal­mas paksamétát kézbesítet­tek a Nemzeti Színháznál Somogyi Erzsébet művész­nőnek. A paksamétához há­rom szál fehér szegfű és a következő levél volt mellé­kelve : Kedves művésznő! • Ne haragudjék, hogy ilyen nagy könyvet adok a kezébe, de úgy gondol­tam ki ezt a darabot, hogy benne Esztike sze­repét nem játszhatja más, pedig ez a szerep ad en­nek az én munkámnak fényt és melegséget. Le­gyen olyan szíves, ol­vassa el. A Nemzeti Szín­ház október hó mondja ki Ítéletét, végén Ha időt tudott rá szánni és elolvasta a darabot, le­gyen olyan jó és értesít­sen valami kép, esetleg telefonon. Szives jóindu­lata figyelmét kezét csókolja kéri és Hamvas József, a Budapesti Hirlap munkatársa. Akármi ilyen nagy szerepet kézbesített volna a szerep­osztó Somogyi Bogyónak, akkor sem lett volna­­ olyan nagy az öröme, mint a levél miatt. Nem is csoda, csak a legnagyobb színészeikkel esik meg, hogy az írók egyenesen az ő számukra írják a darab­jukat. Somogyi Bogyó kije­lentette, hogy most már vég­legesen ő is­­ a szarok közé tartozik, amit a levél is bizo­nyít. Csak a darab furcsállotta egy kicsit, címét erre már előre kijelentette, hogy tetszés esetén meg fogja vál­toztatni. A darab címe ugyan­is : A hatodik világrész. So­mogyi Bogyó pedig ragasz­kodik a meglévő öthöz. SZENTIVÁNYI BÉLA a Várszínház igazgatója, aki beteg Törzs helyett a „Johanna"-­ ban a király szerepét játsza.

Next