Színházi Élet, 1924. december 14–20. (14. évfolyam, 50. szám)
1924-12-14 / 50. szám
2 SZÍNHÁZI ÉLET Statisztáltam az „Üvegcipő"-ben — Levél a Vígszínház igazgatójához — írta: Karinthy Frigyes Kedves igazgató úr, mellékelten van szerencsém beküldeni harmincezer koronáról kiállított szerény követelésemet, abból az alkalomból, hogy az „Üvegcipő" szerdai előadásán részt vettem a lagzin, amit a második felvonásban ünnepelnek a józsefvárosi kis kocsmában, mint szereplő, vagyis statiszta, vagy hogy mondjam. Lehet, hogy követelésem nem egészen jogos, mert nem voltam felszólítva, csak úgy véletlenül kerültem bele. Úgy volt, hogy valami dolgom akadt fent, Jób igazgató úrnál, aztán a kulisszák közé kerültem. Ott beszélgetek Bródy Pali úrral, a rendezővel, mondok, ejnye de szomjas lettem, nem lehetne egy pohár vizet kapni ? Akár bort is, mondja Bródyka úr, tessék, ott van az asztalon, mondja és befelé mutat két kulissza közt. Benézek, hát egy nagy asztalt látok, ami körül csomó ember ül, férfiak, nők vegyesen, előttük étel, ital, bőven, még cigány is. Szórakozott embernek, amilyen én vagyok, kétszer se kell mondani az ilyet, szó nélkül megindulok befelé. Látom, hogy Bródy rémülten jön utánam, integet nem értem, mit akar. Az asztalhoz valamit,, érve udvariasan köszönök, de nem nagyon fogadják, rémülten néznek rám. Ejnye, de furcsa. Dehát annyi baj legyen, gondolom, vendéglő, az vendéglő, ha zavarok is,, megiszom egy pohár bort, fizetek és megyek. Azzal már ülök is le egy véletlenül üresen maradt székre. Oldalt nézek, hát legnagyobb csodálkozásomra a Rajnai Gabit látom, ott ül mellettem és iszik, — iszik ám, de üres pohárból. Szervusz, Rajnai, mondok, hogy kerülsz te ide, ez Józsefvárosba ? Tyű, jól beszophattál, mondok, nem látod, hogy üres a poharad ? De Rajnai csak integet ijedten, hát ebbe meg mi ütött ? Látom, a többiek isintegetnek, az isten szerelmére, hogy csendben legyek. Körülnézek, hát az egész társaság kifelé figyel, a kerítésen át. A kerítés mellett egy fehérruhás nő veszekszik nagyon, valami cseléddel. A cseléd háttal áll, nagyon bőg. .A zajra, amit megjelenésem okozott, egy kicsit oldalt fordul, — ejnye, de szép cseléd, akarom már mondani a Bajnainak, de abban a pillanatban már látom, hogy a Darvas Lili, — az más, akkor nem kunszt neki szépnek lenni. Ö is észrevesz, pillanatra elmosolyodik, aztán gyorsan elfordul megint és tovább bőg. Mégse a Darvas Lili, gondolom, de nagyon hasonlít hozzá, az biztos, csak szebb. De miért nem fogadta a köszönésemet ? Bánom is én, én nem megsértődni jöttem ide, iszom egy pohár bort és megyek, úgy látszik, nem nagyon örülnek itt nekem. Azzal már ön- PALMAY ILKA (Anpclo foto)