Színházi Élet, 1925. szeptember 6–12. (15. évfolyam, 36. szám)
1925-09-06 / 36. szám
67 SZÍNHÁZI ÉLET (5) Jeanne megdöbbenve megállt, aztán vissza akart fordulni. De a másik parton meg a gonosz üldözőket látta és főleg Lau-t, aki véres és szomjas sóvárgással nézett reá. Habozott egy pillanatig, aztán behunyta a szemét, keresztet vetett és megindult a farkasok felé. Még a vad lovasok is rémülten felkiáltottak. Jeanne átjutott a szárazra, térdre esett, kezét összetette, felnézett az égre és remegő ajkkal suttogta: — Szűz Anyánk, ki vagy a mennyekben, mentsd meg jóságos királyunkat és könyörülj meg a birodalmán. Segedelmed nélkül nem tudok megmenekülni, velem pedig elveszne a keresztapámat kiszabadító zálog. Segíts meg hát, Szűz Anyám! Akkor nagy pelyhekben, lassan hullni kezdett a nő. Aztán az is elállt. A szél tovább zúgott a fák közt, de már nem oly szelíden, mint az imént. Jeanne végre rá mert nézni a farkasokra. Azok békésen és nesztelen keringtek körülötte a havon, csak az egyik ült le eléje és kíváncsian nézte őt. Jeanne ekkor az assisi jámbor farkasra gondolt, amelyet Giotto úr olyan szépen festett meg, hogy az majd megszólalt. A folyó másik oldalán a lovasok majd sóbálvánnyá meredtek és nem hittek a szemüknek. De Lau gróf rájuk kiáltott, hogy mind halál fiai, ha nem jönnek azonnal utána. De ezek alig tettek pár lépést, újból megálltak. Egyikük letérdelt és felkiáltott: — Csoda! Ez a kiáltás megtörte varázst. A farkasok hegyezni a kezdték a fülüket, otthagyták a megdermedt leányt és rémítő üvöltéssel rávetették magukat az emberekre. Lau grófja három farkassal tusakodott. Az első liégei futár torkon ragadva hempergett a földön, majd a vele összefonódott farkassal együtt beleesett a folyóba. Néhányan leszúrtak egy-egy farkast, de a vérszagtól feldühödött állatok végre is győzedelmeskedtek. A levegő rengett az üvöltözéstől és kiáltozástól s a hó vöröslött. Most a lovak őrzője társai segítségére sietett. Jeanne hirtelen feleszmélt. Felhasználta a harcot, gyorsan újból átkelt a folyón, felpattant egy lóra és Péronne felé iramodott. Lau meglátta őt és egy tőrdöféssel megszabadulva a farkastól, utána vetette magát. A hó megint esni kezdett. A gróf véres arccal, lobogó fürtökkel, megtépett ruhával küzdött a vihar ellen. De mire a lovakhoz ért, elhagyta az ereje és földre rogyott. * Egy órával ezután futár érkezett a péronnei kastélyba. —• A liég király parancsára érseket a kimegölték! Roppant lárma tört ki erre. A burgundi herceg ép akkor vágott dühében egy széket a falhoz. Cotteereau azonban, aki fegyvernöke távozása óta az ablakban ült, hirtelen felállt. Meggyógyult, mintha csak megbűvölték volna. Janne-t vette észre. A leány is megpillantotta