Színházi Élet, 1925. szeptember 6–12. (15. évfolyam, 36. szám)

1925-09-06 / 36. szám

67 SZÍNHÁZI ÉLET (5) Jeanne megdöbbenve meg­állt, aztán vissza akart for­dulni. De a másik parton meg a gonosz üldözőket látta és főleg Lau-t, aki véres és szomjas sóvárgással nézett reá. Habozott egy pillanatig, aztán behunyta a szemét, keresztet vetett és megindult a farkasok felé. Még a vad lovasok is ré­mülten felkiáltottak. Jeanne átjutott a szárazra, térdre esett, kezét összetette, felnézett az égre és remegő ajkkal suttogta: — Szűz Anyánk, ki vagy a mennyekben, mentsd meg jóságos királyunkat és kö­nyörülj meg a birodalmán. Segedelmed nélkül nem tu­dok megmenekülni, velem pedig elveszne a keresztapá­mat kiszabadító zálog. Se­gíts meg hát, Szűz Anyám! Akkor nagy pelyhekben, lassan hullni kezdett a nő. Aztán az is elállt. A szél to­vább zúgott a fák közt, de már nem oly szelíden, mint az imént. Jeanne végre rá mert nézni a farkasokra. Azok békésen és nesztelen keringtek körü­lötte a havon, csak az egyik ült le eléje és kíváncsian nézte őt. Jeanne ekkor az assisi jámbor farkasra gon­dolt, amelyet Giotto úr olyan szépen festett meg, hogy az majd megszólalt. A folyó másik oldalán a lovasok majd sóbálvánnyá meredtek és nem hittek a szemüknek. De Lau gróf rájuk kiál­tott, hogy mind halál fiai, ha nem jönnek azonnal utána. De ezek alig tettek pár lé­pést, újból megálltak. Egyikük letérdelt és fel­kiáltott: — Csoda! Ez a kiáltás megtörte varázst. A farkasok hegyezni a kezdték a fülüket, otthagy­ták a megdermedt leányt és rémítő üvöltéssel rávetették magukat az emberekre. Lau grófja három farkas­sal tusakodott. Az első lié­gei futár torkon ragadva hempergett a földön, majd a vele összefonódott farkas­sal együtt beleesett a folyóba. Néhányan leszúrtak egy-egy farkast, de a vérszagtól fel­dühödött állatok végre is győzedelmeskedtek. A levegő rengett az üvöltözéstől és kiáltozástól s a hó vöröslött. Most a lovak őrzője tár­sai segítségére sietett. Jeanne hirtelen feleszmélt. Felhasz­nálta a harcot, gyorsan új­ból átkelt a folyón, felpat­tant egy lóra és Péronne felé iramodott. Lau meglátta őt és egy tőrdöféssel megszabadulva a farkastól, utána vetette ma­gát. A hó megint esni kezdett. A gróf véres arccal, lobogó fürtökkel, megtépett ruhá­val küzdött a vihar ellen. De mire a lovakhoz ért, elhagyta az ereje és földre rogyott. * Egy órával ezután futár érkezett a péronnei kas­télyba. —• A liég ki­rály parancsára érseket a ki­megölték! Roppant lárma tört ki erre. A burgundi herceg ép akkor vágott dühében egy széket a falhoz. Cotteereau azon­ban, aki fegyvernöke távo­zása óta az ablakban ült, hirtelen felállt. Meggyógyult, mintha csak megbűvölték volna. Janne-t vette észre. A leány is megpillantotta

Next