Színházi Élet, 1925. október 4–10. (15. évfolyam, 40. szám)
1925-10-04 / 40. szám
24 színházi élet Megszületett az idei első párisi siker Még nem ért véget a nyári szünet Párisban, színház csak szeptember sok végén nyitja meg kapuit, de már megérkezett az első nagy siker. Az első három premiere — kisebbszerű bukás volt — még az „Elle on Mois"is, amely pedig a bemutató előtt nagy slágernek ígérkezett, főleg azért, mert Harry Bauert, Páris egyik legkitűnőbb színészét hirdette a főszerepben. Azonban — éppen úgy, mint Pesten — Párisban sem elég, ha gyönge darabot erős színésszel játszanak. Az Elle on Moss megbukott. A Theater Michel nem nagy reklámmal, egészen csöndben hozta ki uj amelynek címe ,,Enfin darabját, Seul", szerzője Albert Sablons. A Vígszínházban, tizenöt esztendővel ezelőtt már játszottak egy hasonló című francia bohózatot, amely azonban kizárólag csak névrokonságban van Albert Sablonos vígjátékával. Párisban a siker nem alakul ki közvetlenül a főpróba, még a premier után sem, így az Enfin Seulről is csak a negyedik előadás után írta Pawlowski, aki egyike a legszigorúbb párisi kritikusoknak: „Örülni fogunk, ha a szezon négy-öt ilyen értékes vígjátékot fog hozni, mint M. Albert Sablonsnak ez az úgyszólván tehetséges darabja." Az „Enfin Seul" — bár — természetesen nem tér el témakörének megválasztásában a bevált recepttől — de feldolgozása rendkívül választékos, ötletes, sőt sok helyen újszerű is. És milyen nagyszerű az előadás! A férj Signorét! Aki ismeri a párisi színészeket, annak nem kell többet mondani. A feleség Jane Renouardt, aki azonfelül, hogy a legnagyszerűbb vígjátéki naiva — még a Theatre Domon igazgatója is. És a szülők, a Robert Hasti Jeanne Venat-pár! Az a színész, aki a pincért játssza, tizenhárom nyílt tapsot kapott a második felvonásban. Gaston szereplője — Fernand Grave g — gyönge volt. Aki Pesten fogja játszani, sokkal jobb lesz. Csak a színpadon van igazi romantika A valóságban legfeljebb a költséget engedik el a jószívű végrehajtók Verneuil Magyar Színházbeli darabjában, a Masa pénzt keres ben egy rokonszenves végrehajtót játszik Vendrey Ferenc, s mint ismeretes, az egyébként szigorúnak valása ismert végrehajtó kiteljesítése közben úgy megsajnálja az elébe került bohém szerelmespárt, hogy kifizeti helyettük az adósságot. Felvetettük a kérdést egy igazi végrehajtó előtt: — Megtörtént ilyen, vagy ehhez hasonló dolog pesti végrehajtóval? — hadakérdeztük ma Bisitz Mihály a állami végrehajtó úrtól, akit bíróságon kerestünk fel hivatalos szobájában. — Már hogy történt volna meg? — dohog. — Hogy is képzelnek ilyesmiket az urak, mikor az ügyvédek nem fizetnek a végrehajtónak, — miből tennénk? Amiért a napilapok azt írják ki rólunk, hogy napi három milliókat keresünk? Sokszor egy hónap alatt se! Hiszen senki se fizet! De aztán, mikor az öreg úr látja, hogy a kérdés nem a végrehajtók anyagi viszonyainak ravasz kifürkészését célozza, megenyhül. — Olyan eset, hogy lemondunk a magunk fajáról és kifizetjük az ügyvéd költségét is, csakhogy halassza el az árverést, amíg a szegény végrehajtást szenvedő fizetni tud, a múltban is előfordult és ma is gyakran megtörténik. Hiszen a végrehajtó is csak ember, akinek szíve van, nem engedhet teljesen tönkremenni családokat, amiért azok nem tudnak fizetni! . . . Többet aztán nem mond, hiába kapacitáljuk. Elfordul tőlünk és a következő percben már akták tanulmányozásába merül. Mi pedig megállapítjuk, hogy igazi romantika csak a színpadi végrehajtóknál van, az életben legfeljebb csak a költségek elengedéséig jószívüek a végrehajtók. A férj: M. SIGNORET A feleség MiKe. JANE RENOUARDT HL .H A pincér M. HENRI CRKMIEUX