Színházi Élet, 1925. október 4–10. (15. évfolyam, 40. szám)

1925-10-04 / 40. szám

24 színházi él­et Megszületett az idei első párisi siker Még nem ért véget­­ a nyári szünet Párisban, színház csak szeptember sok vé­gén nyitja meg kapuit, de már megérkezett az első nagy siker. Az első három premiere — kisebbszerű bukás volt — még az „Elle on Mois"­is, amely pedig a bemutató előtt nagy sláger­nek ígérkezett, főleg azért, mert Harry Bauert, Páris egyik legkitűnőbb színészét hirdette a főszerepben. Azonban — éppen úgy, mint Pesten — Párisban sem elég, ha gyönge darabot erős színésszel játszanak. Az Elle on Moss megbukott. A Theater Michel nem nagy reklámmal, egészen csönd­ben hozta ki uj amelynek címe ,,Enfin darabját, Seul", szerzője Albert Sablons. A Vígszínházban, tizenöt esz­tendővel ezelőtt már játszot­tak egy hasonló című­ fran­cia bohózatot, amely azon­ban kizárólag csak névro­konságban van Albert Sab­lonos vígjátékával. Párisban a siker nem ala­kul ki közvetlenül a fő­próba, még a premier után sem, így az Enfin Seulről is csak a negyedik előadás után írta Pawlowski, aki egyike a legszigorúbb párisi kritikusoknak: „Örülni fo­gunk, ha a szezon négy-öt ilyen értékes vígjátékot fog hozni, mint M. Albert Sab­lonsnak ez az úgyszólván te­hetséges darabja." Az „Enfin Seul" — bár — természetesen nem tér el témakörének megválasz­tásában a bevált recepttől — de feldolgozása rendkívül választékos, ötletes, sőt sok helyen újszerű is. És milyen nagyszerű az előadás! A férj Signorét! Aki ismeri a párisi színésze­ket, annak nem kell többet mondani. A feleség Jane Renouardt, aki azonfelül, hogy a legnagyszerűbb víg­játéki naiva — még a Theatre Dom­on igazgatója is. És a szülők, a Robert Hasti Jeanne Ven­at-pár! Az a színész, aki a pincért játs­­sza, tizenhárom nyílt tap­sot kapott a második felvo­násban. Gaston szereplője — Fernand Grave g — gyönge volt. Aki Pesten fogja játszani, sokkal jobb lesz. Csak a színpadon van igazi romantika A valóságban legfeljebb a költséget engedik el a jószívű végrehajtók Verneuil Magyar Színház­beli darabjában, a Masa pénzt keres­ ben egy rokon­szenves végrehajtót játszik Vendrey Ferenc, s mint is­meretes, az egyébként szigo­rúnak valása ismert végrehajtó ki­teljesítése közben úgy megsajnálja az elébe került bohém szerelmespárt, hogy kifizeti helyettük az adósságot. Felvetettük a kérdést egy igazi végrehajtó előtt: — Megtörtént ilyen, vagy ehhez hasonló dolog pesti végrehajtóval? — hada­kér­deztük ma Bisitz Mihály a állami végrehajtó úrtól, akit bíróságon kerestünk fel hivatalos szobájában. — Már hogy történt vol­na meg? — dohog. — Hogy is képzelnek ilyesmiket az urak, mikor az ügyvédek nem fizetnek a végrehajtó­nak, — miből tennénk? Amiért a napilapok azt ír­ják ki rólunk, hogy napi három milliókat keresünk? Sokszor egy hónap alatt se! Hiszen senki se fizet! De aztán, mikor az öreg úr látja, hogy a kérdés nem a végrehajtók anyagi viszo­nyainak ravasz kifürkészé­sét célozza, megenyhül. — Olyan eset, hogy lemondunk a magunk fa­járól és kifizetjük az ügyvéd költségét is,­­ csakhogy halassza el az ár­verést, amíg a szegény vég­rehajtást szenvedő fizetni tud, a múltban is előfordult és ma is gyakran megtörté­nik. Hiszen a végrehajtó is csak ember, akinek szíve van, nem engedhet teljesen tönkremenni családokat, amiért azok nem tudnak fi­zetni! . . . Többet aztán nem mond, hiába kapacitáljuk. Elfordul tőlünk és a következő perc­ben már akták tanulmányo­zásába merül. Mi pedig meg­állapítjuk, hogy igazi ro­mantika csak a színpadi végrehajtóknál van, az élet­ben legfeljebb csak a költsé­gek elengedéséig jószívüek a végrehajtók. A férj: M. SIGNORET A feleség MiKe. JANE RENOUARDT HL .H A pincér M. HENRI CRKMIEUX

Next