Színházi Élet - 1925/42. szám

50 Ingyen képeslapok a népszerű film­színészekről Régi kívánsága a mozi minden hívének, hogy kedves filmszínészeik ak­tuális szerepeikben ké­peslapon örökíttessenek meg. A népszerű pesti moziműsor, velük ezután minden héten két-három ilyen levelezőla­pot adnak ingyenes mellék­letül, olyan fényes nyomdai kiállításban, hogy egy-egy melléklet maga felülmúlja a revü példányonkénti árát. A mozirevük e héttől tehát kétezer koronáért nemcsak remekül szerkesztett gyönyö­rű­­lapot, hanem ingyenes le­velezőlapmellékletet is ad­nak. Ennek a pazar ajándéknak pedig a revük gyors nép­szerűsége és az egyre nö­vekedő példányszám a titka. A »Rongyosok« bankettja Az első nagy magyar film, a „Rongyosok", diadalmas sikerének örömére a film ba­rátai bankettot rendeztek a Royal-szálló fehértermében. A banketton Felicides Román üdvözölte az első nagysikerű magyar film gyártóit és ki­tűnő művészeit. Benes Zol­tán miniszterelnökségi titkár, Zilahy Lajos, Horváth Imre és Gaál Béla mondtak még beszédet. Megjelentek: PAULINE STARKE a legszebb termetű amerikai film­sztár reggeli tornatréningje Felicides Román, Benes Zoltán, Fehér Ernő, Bajor Gizi, Bónitz Ferenc, dr. Kun Andor, Barna Károly, Hirsch Lajos, Tsuk Imre, Beöthy László, dr. Vajda Dezső, Magyar Miklós, Horváth Imre, Zilahy Lajos, Fodor Miklós, Gaál Béla, Vanicsek János, Básthy Ist­ván, Pethes Sándor, Dózsa István. A 280 font súlyú Pufi nem játszhat drámai szerepet — állapította meg Lubitsch Ernő Hollywood, szeptember. A kedves Huszár Pufi mesélte el múltkor vidám baráti körben első amerikai csalódásának törté­netét. A csalódás annál keserűbb volt, mert azt legjobb barátjának, Lu­bitschnak köszönheti. Lengyel-Biró „Cárnő"-jét vették fel a Famous Players Wine­ Street-en levő stúdiójában. (A cárnőt egyéb­ként jövő héten mutatja be Buda­pesten a Royal­ Apolló.) A filmet Lubitsch rendezte. A főszerepeket Pola Negri és Rod La Roque alakították. A filmen, melyet az amerikaiak ,,Forbidden Paradi­se"-nak (Tiltott paradicsomnak) kereszteltek. Pufi játszott volna egy vérszomjas orosz generálist, aki hadsereg élén indul a cárnő ellen, hogy elfogja és kivégezze. Lubitsch adta Pufinak ezt a sze­repet és Pufi elegáns, vadonatúj orosz uniformisban, boldogan, 280 fontjának ringó gömbölyűsé­gével lépkedett a moziszínészek közt. A vígjáték-miliőhöz szokott Pufi ugyanis boldog volt, a­hogy most végre komoly, drámai sze­repet kapott. Ezért volt olyan büszke és megelégedett. Egyszerre csak megáll előtte Pola Negri, aki nagyot nyel és tovább megy. Azután jött Rod la Roque, Ray­mond Griffith, Lubitsch és má­sok, akik eleinte néztek, majd harsogó nevetésben törtek ki. Pufi ugyanis megfeledkezett drá­mai szerepköréről és akaratlanul is elmosolyodott az ismerősök láttára és ismét mint a filmkomé­diás Pufi mozgott és táncolt. Ez a komikum váltotta ki váratlanul azt a harsogó nevetést, ami vé­gigzengett az egész stúdión. Lu­bitsch a végén odament Pufihoz és ezt mondta neki: — Aber lieber Pufi . . . nézz a tükörbe, a te játékodon halálra nevetné magát a közönség és ez­zel megölnéd a filmet,­mert te kedves, derűs, jó fiú vagy . . . te rólad senki se hiszi el, hogy vérszomjas generális vagy, aki hidegvérrel megölne egy szép és fiatal cárnőt ... Du kannst kein Bluthund sein . . . SZÍN­HÁZI ÉLET

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék