Színházi Élet, 1925. december 27–1926. január 2. (15. évfolyam, 52. szám)
1925-12-27 / 52. szám
vfolyam 1925 december 27-től 1926 január 2-ig. IU/ÍINKCD/ILMIE^ÍJVÉ/IETIHITIUI PELELŐ/ /ZERULE/ZTŐ : IMCSE yÁNDOD, • 52 szám .K arácsonyi körkérdés nélkül ünnepelni annyi, mint lemondani a mindinkább múltba nyúlt békevilág legkedvesebb hagyományairól. A Színházi Élet nem vonhatja meg •stól a karácsonyi körkérdés mulatságát, de egyben mégis mellőzni kivánta a régi sablont és körkérdésül egy olyan témát vetett föl, amely élénken és mélyen belevitt nyilatkozatadók lelki életébe, világ felfogásába, humorába. lelem tanulsága — ez a házidolgozat címe, amelyet a közérdeklődés előterébenrak és hölgyek a Színházi Élettől kaptak. Most itt állnak a nyilatkozatok szépen. Az olvasó, ha úgy tetszik, fölhasználhatja a maga számára is e tanulságokat. BABITS MIHÁLY: BRÓDY ISTVÁN Élelem tanulsága? Azok közé lartozom, akik még nem tartják magukat elég öregnek arra, hogy életük tanulásai^vifjúságát levonják. Egy os: még nem végeztem el az ismég tanulni akarok ! S a bemevő keleti bölcs azt mondja erre: t oly iskola, ahol a i tanulás édes, tán a tanulság keserű. BÁRDOS ARTÚR: nem tudom, iten csodálkozó különben lozófusnak leninoruhita: Nil * iri — a imik csak ez, mincsodálkozni. életem tanulsága. Életem tanulsága: nem hinni senkinek, nem bízni senkiben. BÚS FEKETE LÁSZLÓ: Életem tanulsága: boldog az az ember, akinek az élet nem ajándékoz tanulságokat. Soha másból nem származik öröm vagy haszon, mint valamely szamárság elkövetéséből. Soha mást nem kell megbánni, mint nagyon okos dolgot DRASCHE-LÁZÁR ALFRED : Életem tanulsága a következő: Reméld a legjobbat, de légy elkészülve a legrosszabbra. Mindent magadtól, mástól semmit se várj. Csak annak van igaza, aki hatalmon van. És még így is oly szép exlet, hogy kár volna megöregedni! FEDÁR SÁRI: Életem legnagyobb tanulsága, hogy nem szabad senkivel szívességet tenni, mert , ^ ráfizet az ember. A ^^ jövőre nézve majd igyekezni fogok — még több szívességet tenni az embereknek ... FELEKY GÉZA dr.