Színházi Élet, 1926. január 17–23. (16. évfolyam, 3. szám)
1926-01-17 / 3. szám
2 SZÍNHÁZI FILET 2 Zsigmond utca 20. Becsengetek az első emeleten. A házvezetőnő bemegy és a nevemet jelenti. Molnár maga siet ki az előszobába és már útközben nyájas szervuszt kiált. (Hadd dicsekszem el a nagy nyilvánosság előtt, hogy tegeződöm vele.) A nyájasságra azonban olyan arccal válaszolok, mint egy bírósági végrehajtó, aki a sors akaratából baráti helyen kénytelen foglalni. — Bocsánat, szerző úr — felélem komoran —, nem mint barát jöttem, hanem mint ellenség. — Meg vagy őrülve? — Nagyon komoly dologban jöttem a szerző úrhoz. Hivatalos kérdéseket jöttem tenni. — Ajjé — feleli rosszat sejtve —, nagyon kínos? — Nagyon kínos. Interjú. Megkértek, hogy interjúáljam meg a szerző urat. Molnár elkomorodik. Szemrehányóan rámnéz a monoklijával. Némasága a fájdalmas mondatot rejti: ezt igazán nem érdemeltem. De én állok zordul, mint a cövek és nem nyújtok semmi reményt. Molnár sóhajt, vállat von, elszánja magát. Szertartásosan betessékel az ebédlőbe. — Foglaljon helyet, szerkesztő úr, és kérdezzen. — Első kérdésem: miért van ez a sok üveg konyak és barack az asztalon és miért telilenek itt már kora délután? — Azért, szerkesztő úr, mert este hét óra huszonötkor érkezik pestre Reinhardt, akit ma este Budavendégül látok, és meghívtam azokat a közös barátainkat is, akik neki régi, kedves emberei: Bánffy Miklós grófot, Bárczy Istvánt, Heltai Jenőt, Fe- Molnár Ferenc nyi A Lidón született a Riviera - Miért került először és Budapest — „Legközelebbi darabom egy polgári Dr. Bárdos Artúr igazgató, Makay Margit, Max Reinhardt, Somlay Arthur, Táray Ferenc, Forgács Anna és Gaál Mózes a Renaissance szinpadán. Renaissance szinház — „Riviéra" (Mészöly felv.)