Színházi Élet, 1926. január 24–30. (16. évfolyam, 4. szám)
1926-01-24 / 4. szám
39 SZÍNHÁZI ÉLET és „üzleti szempont"-ból beleegyezik a másikkal való házasságba. Jó tanácsot kérek. Válasz. Bocsásson meg, de itt megszűnik a tudományom. Mert az ön levele már a választ is átnyújtja. Azok után, amiket ön velem közöl, csak a tényt tudom megállapítani és ez az, hogy őnagyságának nem lehet a vonzalma valami túlságosan mélységes. Mert már hallottam szerelemről, amelyik sziklákat gördít, gátakat tör, családi tradíciókat borít föl, országhatárokat másít meg — de olyan szerelemről, amelyik üzleti szempontból más karjába röpti a nőt, — olyanról még nem hallottam. Lelki fájdalmak. Levél. Nem tudom meglátni a szépet és semmiben, ideges vagyok és nyugtalan, senkiben szeretek valakit, de őt is hűvös hidegséggel tudom megítélni, sok minden nem tetszik nekem benne — anyagi körülményeim is lehúznak. Válasz. Ez az: az anyagi körülmények. Elsősorban ez. Vannak istenáldotta természetek, akik ezt is könnyen tudják venni, ez a tehetség fölér egy nagy vagyonnal. De ez a fölfogás ritka. Az ön helyzetét súlyosbítja az ön u. n. szerelme. Kisasszonyom, ez lehet sajnálat, szimpátia, részvét, jóindulat, megértés — amit akar. Csak nem szerelem. A szerelem — pláne, ha, amint ön mondja, kölcsönös, — boldoggá kellene, hogy tegye és megnyugtassa. Úgy érzem, hogy itt a hiba. Egyébként, ha azt a nyíltságot, amivel levelét megírta, befelé sugározza a saját lelkébe, akkor máris nyert ügye van és megtalálja a megoldást. Balatonfüred. A versek sok szívvel vannak megírva, de a forma hiányos, a kivitel kezdetleges. Lengyelvér. Levél, önt kérdem most, hogyan szerezhetném vissza azt a férfit, akit én olyan nagyon szeretek és aki olyan nagyon csúnyán, jellemtelenül bánt velem. Válasz: Nem ismerhetem az érzései mélységét és nagyságát. De azt hiszem, ha valakinek egy férfiról az a véleménye, ami önnek, az jobban teszi, ha ezt az érzést kivetni igyekszik a szívéből, vagy legalábbis alapos vizsgálat alá veszi a lelkét: mi ez? Szerelem? Boldogság utáni vágy? Vagy hiúság? Idegesség? Hisztéria? Önnek kell ezekre a kérdésekre saját magának felelnie. Levente és Rozmaring. Levél. társadalmi Szeretek egy fiút, aki rangomon aluli és osztályomon kivül él, de jó, nemes és becsületes és bizhatom a karjában, meg a szívében. Atyám viszont rettentően ellene van a dolognak. Válasz: Kisasszonyom, ön tizenhárom oldalas, nobilis, széphangú levélben kapactál engem arra, hogy önnek nincs más útja a boldogsághoz, csak az a fiú. Tudja mit? Én teljesen meg vagyok győzve és azt tanácsolom, hogy ilyen kedvesen és szépen igyekezzék meggyőzni az , illetékes" köröket is. Lehetetlen, hogy az ön édesatyja ellen tudjon állani az ilyen szép érzésnek! Csak okosan és ügyesen. Szegedi olvasó. Köszönöm kedves hangú levelét és azt, hogy egy pillanatra fölidézte azokat a kedves emlékeket, a szegedi Dugonics-Társaság ülését, a palicsi nyarat. A verset olvastam, ismerem ezt a genre-t, ez az a vers, amit magyar hölgyek otthon, a maguk passziójára írnak néha. Intelligens léleknek a szülötte, de nem tör fel a csillagokig. Anikó 38. Levél. Szeretek egy urat, úgy éreztem, hogy őneki sem vagyok közömbös , és közeledésemet mégis hidegen, sőt visszautasítóan fogadta. Válasz: Asszonyom, itt a válasz csak egy lehet: a büszkeség. Ha lehet, kerüljem el a találkozást, ha nem lehet, éreztesse vele, hogy ön már összeszedte magát, hogy ön föl se veszi az egészet, hogy már el is feledte. A szerelem? Ez az a betegség, amiből minden tűnő másodperccel közelebb jut az ember a gyógyulás felé. Vigyázzon! A szerelmi bánat múlik, de a büszkeségünkön ütött seb a sírig kíséri az embert. FORGÁCS ANNA, MAKAY MARGIT ÉS SUGÁR LAJOS Renaissance Színház — „Riviera" (Ángelo foto)