Színházi Élet, 1926. január 24–30. (16. évfolyam, 4. szám)

1926-01-24 / 4. szám

39 SZÍNHÁZI ÉLET és „üzleti szempont"-ból beleegyezik­ a másikkal való házasságba. Jó tanácsot kérek. Válasz. Bocsásson meg, de itt megszűnik a tu­dományom. Mert az ön levele már a választ is át­nyújtja. Azok után, amiket ön velem közöl, csak a tényt tudom megállapítani és ez az, hogy őnagyságá­­nak nem lehet a vonzalma valami túlságosan mély­séges. Mert már hallottam szerelemről, amelyik sziklákat gördít, gátakat tör, családi tradíciókat bo­rít föl, országhatárokat másít meg — de olyan sze­relemről, amelyik üzleti szempontból más karjába röp­ti a nőt, — olyanról még nem hallottam. Lelki fájdalmak. Levél. Nem tudom meglátni a szépet és semmiben, ideges vagyok és nyugtalan, senkiben szeretek val­akit, de őt is hűvös hidegséggel tudom meg­ítélni, sok minden nem tetszik nekem benne — anyagi körülményeim is lehúznak. Válasz. Ez az: az anyagi körülmények. Első­sorban ez. Vannak istenáldotta természetek, akik ezt is könnyen tudják venni, ez a tehetség fölér egy nagy vagyonnal. De ez a fölfogás ritka. Az ön hely­zetét súlyosbítja az ön u. n. szerelme. Kisasszo­nyom, ez lehet sajnálat, szimpátia, részvét, jóindu­lat, megértés — amit akar. Csak nem­ szerelem. A szerelem­ — pláne, ha, amint ön mondja, kölcsönös, — boldoggá kellene, hogy tegye és megnyugtassa. Úgy érzem, hogy itt a hiba. Egyébként, ha azt a nyíltságot, amivel levelét megírta, befelé sugározza a saját lelkébe, akkor máris nyert ügye van és meg­találja a megoldást. Balatonfüred. A versek sok szívvel vannak megírva, de a forma hiányos­, a kivitel kezdetleges. Lengyelvér. Levél, önt kérdem most, hogyan szerezhetném vissza azt a férfit, akit én olyan nagyon szeretek és aki olyan nagyon csúnyán, jellemt­elenül bánt velem. Válasz: N­em ismerhetem az érzései mélységét és nagyságát. De azt hiszem, ha valakinek eg­y férfi­ról az a véleménye, ami önnek, az jobban teszi, ha ezt az érzést kivetni igyekszik a szívéből, vagy leg­alább­is alapos vizsgálat alá veszi a lelkét: mi ez? Szerelem? Boldogság utáni vágy? Vagy hiúság? Idegesség? Hisztéria? Önnek kell ezekre a kérdé­sekre saját magának felelnie. Levente és Rozmaring. Levél. társadalmi Szeretek egy fiút, aki rangomon aluli és osztályomon kivül él, de jó, nemes és becsületes és bizhatom a karjában, meg a szívében. Atyám viszont rettentően ellene van a dolognak. Válasz: Kisasszonyom, ön tizenhárom oldalas, nobilis, széphangú levélben kapac­tál engem arra, hogy önnek nincs más útja a boldogsághoz, csak az a fiú. Tudja mit? Én teljesen meg vagyok győzve és azt tanácsolom, hogy ilyen kedvesen és szépen igye­kezzék meggyőzni az , illetékes" köröket is. Lehe­tetlen, hogy az ön édesatyja ellen tudjon állani az ilyen szép érzésnek! Csak okosan és ügyesen. Szegedi olvasó. Köszönöm kedves hangú levelét és azt, hogy egy pillanatra fölidézte azokat a ked­ves emlékeket, a szegedi Dugonics-Társaság ülését, a palicsi nyarat. A verset olvastam, ismerem ezt a genre-t, ez az a vers, amit magyar hölgyek otthon, a maguk passzió­jára írnak néha. Intelligens léleknek a szü­lötte, de nem tör fel a csillagokig. Anikó 38. Levél. Szeretek egy urat, úgy éreztem, hogy őneki sem vagyok közömbös , és közeledésemet mégis hidegen, sőt visszautasítóan fogadta. Válasz: Asszonyom, itt a válasz csak egy lehet: a büszkeség. Ha lehet, kerüljem el a találkozást, ha nem lehet, éreztesse vele, hogy ön már összeszedte magát, hogy ön föl se veszi az egészet, hogy már el is feledte. A szerelem? Ez az a betegség, amiből minden tűnő másodperccel közelebb jut az ember a gyógyulás felé. Vigyázzon! A szerelmi bánat múlik, de a büszkeségünkön ütött seb a sírig kíséri az embert. FORGÁCS ANNA, MAKAY MARGIT ÉS SUGÁR LAJOS Renaissance Színház — „Riviera" (Ángelo foto)

Next