Színházi Élet, 1926. március 28–április 3. (16. évfolyam, 13. szám)
1926-03-28 / 13. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 56 Mit tudtok ti angyalom arról, hogy mi volt az általános vélemény a mágnáselőadás után. — Nagyon érdekes tünet, hogy hivatásosok és hozzáértők jobban el voltak, ragadtatva a műkedvelőktől, mint a barátok, a barátnők, szóval a nézőtéri közönség. — Hogy érted ezt? — Egyszerűen úgy, hogy a publikum sorában ezúttal nagyon sok színésznő, színész, kritikus, újságíró és színházi ember foglalt helyet. Az operett-primadonnákat Biller Irén képviselte, a prózai színpadot Gaál Franciska és ott voltak a premier-kritikusok teljes számban, akik mind a legnagyobb elismeréssel voltak Schwarzenberg Ernőné hercegné, Teleki Béláné grófné, Csekonics Erzsébet grófnő és Pallavicini Alfonz őrgróf játéka iránt. A publikum sorában azonban már megoszlottak a vélemények. Hja édesem, irigységből élünk . . . — Nono! Azért bizony a közönség is annyit tapsolt, hogy az valósággal szokatlan volt egy ilyen publikumnál. A felsorolt négy „művésznő" és „művész" alaposan meg is érdemelte. Heteken keresztül próbáltak, izgultak, tanultak és mindent olyan komolyan vettek — legfőképp a mesternőik, Dittrichné Papp Júlia és Huszka Nelly tanításait — hogy ez igazán nagyon tiszteletreméltó dolog. Kárpótolta aztán őket mindezért a nagy siker és az a rengeteg virág, ami ilyen tömegben még a Vígszínház színpadán is ritkán szerepelt. — No és a mannequinek? — Édesek és gyönyörűek voltak. Góth Sándor tanította őket mosolyogni és úgy mozogni, ahogy az igazi mannequinek. — Mi volt előadás után? — A „művésznők" egy része lefeküdt, a többiek szétoszlottak az előkelő mulatóhelyeken, ahol a kora hajnalig tartó estély után ottmaradtak késő hajnalig. — Mit tudsz az Operaházban tartott jótékonycélú díszelőadásról? Üdvözlet a Színházi Életnek és kedves olvasóinak Nizzából a két Böskétől! (Harsányi Zsoltné és Hatvany Lajosné bárónő képes-levelezőlapja) Riedl Klára, az Operában rendezett díszelőadás főrendezője