Színházi Élet, 1926. április 11–17. (16. évfolyam, 15. szám)

1926-04-11 / 15. szám

48 SZÍNHÁZI LI­L­E­T AHOL MINDEN NYELVEN BESZÉLNEK — Az van kiírva az aj­tóra, hogy itt minden ide­gen nyelven beszélnek. — Igen, csakhogy nem m­i, hanem a vendégeink. (Le Péle-Méle) AZ ÓVATOS SZERZŐ — Gyorsan a színpadra, a közönség a szerzőt kí­vánja! — Jó, de mit akar a kö­zönség a szerzővel? (Le Journal Amusant.) BORZALMAS Modern festő: Kénytelen leszek ezt a festményt megsemmisíteni. A festőné: Miért? Festő: A tejesember rög­tön felismerte, hogy mit ábrázol. (Judge, New­ York) A KU­LTURÁBÓL IS MEG ÁRT A SOK — Nagyszerű találmány ez a távíró, de mitévő le­szek, ha a drótnélküli táv­iró fölöslegessé teszi a póznát? (Le Péle-Méle) 4 PISAI FERDETORONY ELŐTT — Úgy látszik, mégis be vagyok csípve! (Le Péle-Méle) VIZSGA — A meleg tágít és a hi­deg? — A hideg összehúz. — Például? — Nos, a napok télen fél olyan rövidek, mint nyáron. (Le Péle Méle.) /»SSirí isSc*— KELLEMETLEN NÁSZUTON Direkt zavarban vagyok. A főnök úr azt mondta: bárki keresi, rúgjam le a lépcsőkön. (Le Journal Musant) Látod, drágám, a szfinx is bubifrizu­rát visel (Fliegende Blätter) mar

Next