Színházi Élet, 1926. október 18–21. (16. évfolyam, 42. szám)
1926-10-18 / 42. szám
:s y. 1 x h A /. I f: i. /•; r 33 Háry János megérkezik — „Burg-várába" Irta : Paulini Béla Tehát a szóbanforgó esetről alábbiakat mondhatom: Kodály! Kodály! Kodály! De mivel a darab mégis csak a tervezgetéssel indult útnak, kénytelen vagyok visszakanyarodni a „Háry János" című daljáték tartalmáig. Tehát Iláry János, nagyabonyi születésű közhuszár; Mária Lujza, bécsi születésű császárnő, jelenleg Napoleon felesége, de már válófélben; Örssé, nagyabonyi születésű hajadon, a darab főszereplői. Háry János az égvilág legvitézebb és legokosabb embere, továbbá a legszebb férfi, a legügyesebb lovas, a legjobb •dalos és — minden. Ki csodálkoznék tehát azon, hogy Mária Lujza — aki huzamos ideig abban a tévhitben •élt,hogy Bonaparte Napoleon az első legény, fentnevezett égvilágon — utóbb Jánost szereti meg. Olyannyira, hogy el is válik Napóleontól. És már-már feleségül megy a huszárhoz. (Mária Lujza gondos édesatyja, Ferenc császár, a fele birodalmat ígéri hozományképpen a fiataloknak, egyelőre, hiszen utóbb úgyis az övék lesz minden.) Feleségül megy . . . Menne . . . Ha nem volna örzse! Na, de kérem, örzsét mégsem hagyhatja el a derék János, minek folytán a huszárból nem is lesz herceg, de viszont Mária Lujzából sem lesz a huszárné. Csak lovagné lehet belőle, mert mondanom sem kell, hogy azért a „Burgvárából" való távozás előtt Háry János ezt az ügyet is közmegelégedésre rendezi : „Suba subához, guba gubához!" Szóval ez a darab cselekménye. Na és az a kis ráadás. A szövegben dott —• Harsányi — mint tv-Zsolt, igen tisztelt barátommal vagyunk mutyik, Isten éltessen bennünket a szerzői kor legvégső határáig, szivemből kiváltom. Hanem — Kodály, Kodály, Kodály! Ez a nagy, modern muzsikus, ez a szakállas szent „érdekes" dolgot művelt: olyan muzsikát ajándékozott Joannesnek, ami nemcsak a legmagasabb igényű zeneértőket ragadja majd el, de netalántán be fogja hívogatni az Operába azokat is, akik eddig nem is igen voltak oda bejáratosak. Ez a magyar muzsika „népszerű" is lesz, akárki meglássa. És Radnay Miklós, az Operaház kitűnő és öntudatos igazgatója bizony nevezetes dolgot művel, amikor ezt a daljátékot — Kodály első, egész estén végigvonuló színpadi zenéjével — bemutatja. Holott a darab kétharmad része mondanivaló próza: az énekesek tökéletessé fejlesztették magukat Kodály dalaiért a beszédes játékban is. Márkus László főrendező minden hálánkat megérdemlő lelkesedéssel vezette a nehéz próbákat, rendezte a darabot : oh, érhet-e szerzőt nagyobb szerencse, mint amikor olyan rendezővel ajándékozza meg a sors, akinek a vezérlete mellett a szereplők szinte áhitatosan fogják föl a derűs darabot. Fájdalom, terem szűkreszabott, sok-sok név helyett csak a végis-végig szereplők neveit említhetem, hódolva nekik: Marschalkó Rózsi, Xarty Izabella, Sebeők Sára, a címszereplő Palló Imre, Körmendy János, Toronyi Gyula azok, akik egynéhányszázszor próbálták el az obsitos jeleneteit, csiszolták a százszázalékosan modern és mégis legmagyarabb daljátékot. Igenis, ilyesféle ez a Háry! Oláh Gusztáv a díszletekben, jelmezekben varázsolta valósággá dekoratív álmainkat . . . De, kérem, most jut eszembe, többet mégsem beszélhetek már a darabról. Persze, persze, világért sem : a magam részéről egyszeriben tiltakozni kezd — „ismert szerénységem' '. (Még szerencse, hogy csak mostan, amikor már mindent elmondom!tam.) Narsányi Zsolt Kodály Zoltán Paulini Béla