Színházi Élet, 1927. február 20–27. (17. évfolyam, 8. szám)

1927-02-20 / 8. szám

11 S 7. I­­ HÁZI É­I. E T­ nyelik, m­int abból hamarosan jó dara­bot írni . — Én szabódtam persze, de végül is rávett arra, hogy­­ én is elolvastam a regényemet, amelyet nem olvastam tíz év óta, azóta, hogy megírtam. A nagy biztatásra aztán magam is beláttam, hogy egy hónap a­latt megírhatnám ezt a darabot, ha Lillát pihentetem addig. Elhatároztam hát, hogy megírom és ebben az elhatározásban része volt an­nak a tudatomnak is, hogy a Nemzeti Szín­háznak nagyszerű megszemélyesí­tője van a könnyelmű, optimista Ladá­nyi figurájára: Rózsahegyi Kálmán. A pipázó Ladányit feleségét: az energikus vidéki asszonyt, akinek a háztartási munkája elég ahhoz, hogy talpraállítson és eltartson egy családot: — az ura iránt val­ó ,külön szívességből és gyöngédségből Aczél Ilona vál­lalta ... — Nemcsak szívességből és gyöngédségből; — vetem közbe itt én, — hanem ko­rára való tekintet nélkül. Hi­szen még nagyon messze van attól, hogy nagymamákat lön — veszi Csathó Kál­i gyakori az agyobb szi­nésznők ez j... este húsz­éves leányt játszanak, má­sik este öregasszonyt. De különben sem precedens ez a nagymama a további szereplésre, sőt, Aczél Ilona m­ár meg is kapta a legközelebbi szerepét: egy fiatal asszonyt . . . Eredeti­leg is úgy volt, hogy ő játssza Linka nénit, de aztán Ligeti Juliska mel­lett döntöttünk. Ligeti ki­betegedett, a darabot halasztani nem akartuk el-és a szerep visszakerült Aczél Ilonához, amiben Hevesi Sándor a sors rendelkezé­sét látta . . . — Kettőjük aki már a városba unokáját, tendál: Bajor Gizi játssza; a két szerelmes közös: a fidusi gavallért Petheő Attila, a self made man mér­nököt Tímár József; ez a nagyon tehet­séges színész, kinek ez az első nagyobb szerepe. Kitűnő szerepet játszik Kiss Irén is. () a dar­abban a Szinkia néni, kis vegyiasszony nővére. Gál Gyula a vi­déki takarékpénztári ü­gyé­szt, Gömörfj Vilma ennek a feleségét, kettőjük 15 éves­­ kamvasz fiát pedig Vaszary Piroska játssza . . . ) És hogy a darrabról m­­agáról is mondjak valamit, a meséje röviden ez: Ladányiék tönk­reme­nnek a sok leszem­iszomban és a rossz Végül feljönne­k Pestre gazdálkodásban, és itt penziót nyitnak. Ezzel vége is van az interjúnak. El­búcsúzom, megköszönöm a szíves felvi­lágosítást, és elmegyek. De a lépcsőház­ban eszembe jut, hogy Csathó Kálmán feketére hívott meg és nem kaptam fe­ketekávét. A sok beszéd közben elfeled­keztünk róla. No, majd megiszom a Ladányiné penziójában .. . Faragó Jenő. Bajor Gizi Nemzeti Színház : ,,Tücsök" (Anuelo loto)

Next