Színházi Élet, 1928. január 1–7. (18. évfolyam, 1. szám)
1928-01-01 / 1. szám
•SZÍNHÁZI ÉLET Kevés város dicsekszik régibb színházi múlttal Budapestnél. Már közel két évezred előtt, a római világban két színháza volt Aquincumnak. Az egyiket, az amfiteátrumot mindenki ismeri. Ez volt a polgárságlakta külváros színháza, a város középpontjának a „city"-nek, a katonavárosnak színházát azonban csak két év előtt találták meg ott, ahol egy évszázad óta körben épített házak alkotják az úgynevezett Királyhegyet Óbuda és Újlak határán. E színház színészeit névleg nem ismerjük, de a föld megőrzött számunkra egy olyan feliratos emléket, amelyből sokat tudunk meg a színház egyik legérdekesebb egyéniségéről, az első budapesti színházi súgóról, aki a Krisztus születése utáni II—III. században egyik éltető eleme volt a római város színházának. Az ókori sugó, amikor egy sugó-élet alkonyán hálás szívvel gondolt vissza soha eléggé meg nem jutalmazott érde-Titus Flavius Secundus aquincumi színházi súgó rekonstruált sírköve meire, elhatározta, hogy háláját a kegyes istenek iránt szépen faragott fogadalmi oltárkővel fogja leróni. így született meg a székesfőváros színháztörténetének példátlanul érdekes emléke, amely a múlt század derekáig a Pálffy-téren elterülő régi katonai sütőház épületébe volt befalazva, annak lebontásakor nyomtalanul eltűnt és ma valószínűleg beépítve lappang valamelyik csendes vízivárosi házacska falában. Feliratát azonban már egy emberöltő előtt gondos kezek lemásolták. Megtudjuk belőle nemcsak az első budapesti súgó nevét, hanem azt is, hogy a város fénykorában e színház művészei már rájöttek arra a tapasztalatra, hogy egyesülésben van az erő és rák vagy 1700 évvel ezelőtt az megalapítota quincumi színészek testületét, a scaenikusok kollégiumát, amelynek tagjai egy helyi Genius oltalma alá helyezték összes kérelmeiket és vágyaikat. Ez a Genius bizonyára sok sikerhez juttatta buzgó hiveit és megkönnyítette még Titus Flavius Secundusnak, jónak is foglalkozását, mert a derék súkülönben aligha emelte volna az itt közölt feliratos követ, melynek felirata, rövidítéseit feloldva, így szól: Genio colleglo scaenicorum Titus Flavius Secundus monitor dono dedicavit. azaz: A színészek testülete Géniuszának ajándékul szentelte Titus Flavius Secundus, a sugó. A színházat elpusztították az idők viharai. A büszke II. segédlégiónak és a IV. flaviai légiónak színházi habitusi ma már csak az aquincumi múzeumban őrzött sírkövekről tekintenek felénk. A színházból sem maradt egyéb ovális alakú belső falának néhány alapépítményéből, de mindent és mindenkit túlélt Titus Flavius Secundusnak, a súgónak emléke. Ki tudja nem kerül-e még egyszer a véletlen csodálatos játékaként sírköve is elő, amelyen az akkori szokáshoz híven elhallgatva bár, de élethű portrait alakjában tekint majd reánk másfél évezredesnél hosszabb álmából felébresztve — és talán — sug is nekünk valamit. Sálóczi Edgár. éves a legöregebb pesti sugó, JL1 00 éves a budapesti szinészegyesület, mindez kiderül Titus Flavius Secundus aquincumi szinházi sugó sírkövéről, amely elveszett és megvan mégis