Színházi Élet, 1928. január 22–28. (18. évfolyam, 4. szám)

1928-01-22 / 4. szám

10 SZIN­HÁZI ÉLET Tekintve, hogy a jelmez­estélyek idejét éljük, va­laki felvetette az ideát, mi­lyen kedves gondolat lenne egyszer Olymposzt rendez­ni. Vagyis, hogy a vendé­gek a görög istenek és félistenek jelmezében je­lennének meg. A kérdés azonban nem olyan egyszerű, mint ami­lyennek látszik. Mert nem elég, ha valaki Zeusznak maszkírozza magát, kell, hogy a lényében is legyen valami ebből a haragvó is­tenségből. Én tehát fogya­tékos mithológiai tudásom­nál megpróbálom össze­állítani a pesti Olimposzt. Zeusz lenne szerintem Szabó Dezső, tekintve, hogy ő az, aki folyton mennydörög és villámlik. Sokkal nehezebb meg­személyesítőt találni a ki­tűnő Apollóra, aki tudva­levőleg költő is, de a nap istene is és mint ilyen, haj­nalban kel. De hol talál manapság az ember egy költőt, aki hajnalban kel? Ha olyanról volna szó, aki hajnalban fekszik, akkor egész sereg Apollo-jelöltet tudnék. Marad egy kombi­náció, az, hogy Apollo szép is. Egy költőnk van, aki Szép, nevezetesen az Ernő. Hát mondjuk, hogy ő len­ne az Apollo. Hephaistos viszont az az úr, aki fegyvereket ková­csol. Erre a szerepre azt hiszem, Nádas Sándor vol­na a legalkalmasabb. Ő az, ak mindig fegyvert ková­csol mások ellen. Egy hi­bája van a dolognak, az, hogy Hephaistos mester sánta volt. Node Nádas el­lenségei folyton remélik, hogy majd csak egyszer megüti a bokáját ő is! Hermes a kereskedők és tolvajok istene, ennélfogva kis szárnyacskákkal ábrá­zolták a lábain. Mint jó kereskedő, több neves szín­darabírónk tarthat igényt Hermes szerepére, mint jó tolvaj viszont néhány te­hetséges zeneszerzőnk pá­lyázhat. Én, őszintén szól­ P EÍTI O­L­I­O^ Z I­erczeg Ferenc: Poseidon Molnár Ferenc: Okeanos Szabó Dezső : Zeusz, Fedák Sári : Pallas Athene, Varsányi Irén : Hera

Next