Színházi Élet, 1928. január 22–28. (18. évfolyam, 4. szám)
1928-01-22 / 4. szám
10 SZINHÁZI ÉLET Tekintve, hogy a jelmezestélyek idejét éljük, valaki felvetette az ideát, milyen kedves gondolat lenne egyszer Olymposzt rendezni. Vagyis, hogy a vendégek a görög istenek és félistenek jelmezében jelennének meg. A kérdés azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Mert nem elég, ha valaki Zeusznak maszkírozza magát, kell, hogy a lényében is legyen valami ebből a haragvó istenségből. Én tehát fogyatékos mithológiai tudásomnál megpróbálom összeállítani a pesti Olimposzt. Zeusz lenne szerintem Szabó Dezső, tekintve, hogy ő az, aki folyton mennydörög és villámlik. Sokkal nehezebb megszemélyesítőt találni a kitűnő Apollóra, aki tudvalevőleg költő is, de a nap istene is és mint ilyen, hajnalban kel. De hol talál manapság az ember egy költőt, aki hajnalban kel? Ha olyanról volna szó, aki hajnalban fekszik, akkor egész sereg Apollo-jelöltet tudnék. Marad egy kombináció, az, hogy Apollo szép is. Egy költőnk van, aki Szép, nevezetesen az Ernő. Hát mondjuk, hogy ő lenne az Apollo. Hephaistos viszont az az úr, aki fegyvereket kovácsol. Erre a szerepre azt hiszem, Nádas Sándor volna a legalkalmasabb. Ő az, ak mindig fegyvert kovácsol mások ellen. Egy hibája van a dolognak, az, hogy Hephaistos mester sánta volt. Node Nádas ellenségei folyton remélik, hogy majd csak egyszer megüti a bokáját ő is! Hermes a kereskedők és tolvajok istene, ennélfogva kis szárnyacskákkal ábrázolták a lábain. Mint jó kereskedő, több neves színdarabírónk tarthat igényt Hermes szerepére, mint jó tolvaj viszont néhány tehetséges zeneszerzőnk pályázhat. Én, őszintén szól P EÍTI OLIO^ Z Ierczeg Ferenc: Poseidon Molnár Ferenc: Okeanos Szabó Dezső : Zeusz, Fedák Sári : Pallas Athene, Varsányi Irén : Hera