Színházi Élet, 1928. február 5–11. (18. évfolyam, 6. szám)
1928-02-05 / 6. szám
4 SZÍNHÁZI ÉLET A származás arisztokráciája kétségkívül elegáns dolog. Előjogait a modern államok többnyire megszüntették ugyan, de az emberi természet örök sznobsági, annál erőteljesebben ad nem papírra írt előnyöket azoknak a hercegeknek, grófoknak és báróknak, akik előtt olyan édes nekik meghajolni. És ha a főnemes ember ma már adót fizet is, de még mindig nem csinál rossz üzletet, a rangimádó polgári társadalom viszont neki fizet adót apró társadalmi előnyökben. Van azonban egy másik arisztokrácia is: a szellemé. A származás hercegei földi uralkodóktól kapják a rangjukat, de a szellem hercegeiben az isteninek a szikrája lángol. Akadhat-e mágnás, aki azt meri mondani, hogy ő előkelőbb lény, mint Madách Imre? Elvégre akadhat, de az neki baj, nem Madáchnak, sem Ne bántsuk azonban a grófokat. A gróf is ember. Sőt nézzünk körül a szerpantheonjában, találunk ott olyan fejeket is, akik a főrangú származás koronáját veszik le a fejükről, mikor a szentélybe belépnek. Mert azért azt le kell venni. Még akkor is, ha annak a koronának már nem számoljuk az ágait, mert uralkodói korona, tehát zárt alakú. Salamon király trónon ült, de amit költői ihletében alkotott, az sok ezer év után ma is tündöklő maradt. És trónon ült Caius Julius Caesar is, a „Gall háború" című remekmű írója. Hogy irta, az van akkora dolog, mint hogy vivta. Medici Lőrinc is Firenze fejedelemi trónján irta a verseit, amelyek nem világrengető dolgok ugyan, de a renaissance izlés finom és szép versei, amelyeknek hely jut az irodalomban. A mai dinasztiákban is akad itt-ott művészi tehetség. Jenő svéd királyi herceg egészen jó festő. Aki Stockholmban jár, megnézheti az új városházának tőle származó freskóit, amelyek egy mesterségét igen értő, finom piktor munkái. Van aztán egy görög királyi herceg, aki színmáiró. Lengyel Menyhért, aki ismeri, és darabjait is olvasta, igen tehetségesnek tartja. Most meg azt olvasni a lapokban, hogy Vilmának, a hollandii királyasszonynak, a lánya, szintén irt egy színdarabot, amely „nagyon jó legyen". De ezért már nem állok jót. Ismerem azonban József Ferenc főherceg egy-két versét, és el kell ismerni, hogy igen jól versel. Carmen Sylváról azt is tudjuk, hogy román királyné volt, azt is, hogy kedves, idillikus dolgokat irt. Állítólag királyi vér van abban a Paléologue-ban. ősi bizánci uralkodók vére, aki francia diplomata és igen jó író. Akár meg is élhetne belőle. A jogászok talán nem is tudják, hogy a nagy Reccaria márki volt és azt sem tudja minden litterális ember, hogy a lányát Manzoni, a „Jegyesek" írója vette feleségül, aki viszont gróf volt. A nagy francia egyházi szónokot, Fénelon cambrayi érseket, aki a „Télamaque"-ot irta, teljes nevén gróf Fénelon de Salignac de Lamotte Ferencnek hívták. Chateaubriand sem volt közönséges polgári halandó, hanem vikomt volt és diplomata, Franciaországnak berlini, majd londoni követe. Gróf és diplomata volt Gobineau, a renaissance finom költője, herceg és diplomata volt az a Trubeczkoj, aki egyik legeszesebb publicistája volt a háború előtti Oroszországnak. Egy másik Trubeczkoj herceg jó szobrász, van egy híres Tolsztoj-szobra. Tolsztoj is gróf volt, testőrtiszti szolgálattal kezdte, meghasonlással folytatta és parasztzubbonnyal végezte. Tudják-e az elektrofizikusok, hogy az elektromos feszültséget egy olasz mágnáscsalád nevével mérik? A „volt" szó tudniillik gróf Volta Sándor nevéből származik. Byron Györgyről tudjuk, hogy lord volt és peer volt Shelley is, teljes nevén baronet Percy Bysslie Shelley. Gróf volt Mirabeau és gróf volt a szociológus Saint-Simon, még pedig igazi szociológus gróf volt, mert mikor tönkrement, a komornyikjával tartatta