Színházi Élet, 1928. február 12–18. (18. évfolyam, 7. szám)

1928-02-12 / 7. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 25­ 4%bábonyi úi áftetésiúl UAJÙCL: Hétfőn a pozsonyi színházban ültem­ a 10-es számú páholyban s a Hotel Napo­leon címü bohózatot nevettem végig. Mint kiküldött inspekciós tisztelettel jelentem, hogy az előadást rendben talál­tam, mindenki helyén volt, Hennequin és Weber, a darab szerzői meg lehetnek elé­gedve, a társulat nem ejtette el a bohó­zatot, sőt: sikerre vitte. A pozsonyi színészek lelkesek, ambició­zusak, a nagy munka s az egyik városból a másikba való folytonos utazgatás a tes­tüket összetörheti, de a lelkük teli van a legnemesebb ambícióval. Iván úr, a derék igazgató nem volt Pozsonyban, az éj folyamán Érsekújvárra kellett utaznia, ahol a lelkes publikum ezüstkoszorút nyújtott át neki hálája jeléül. A társulat egyik része Rimaszombaton játszik, a másik része Nyitrán. Pozsony­ban hetenként két napon játszhatnak, hét­főn és kedden. A hősszerelmes, miután lemosta magát Pozsonyban, még az éj folyamán vonatra ül és másnap esti hétig utazik, míg Rima­szombatba ér, ott azonnal játszania kell, ki se pihenheti magát. így élnek, így fagyoskodnak vonalon és a rendezőnek, Justh úrnak nemcsak ját­a­szania kell, hanem a városban összeszedni bútorokat, gondoskodni a szállásról, amellett még ambíciója is marad, Somlay szerepeit szeretné Pesten játszani. És Mágory Mária kisasszony, aki tö­rékeny, finom lény, ő is cipelkedik egyik városból a másikba, ég benne az ambíció, csupa tisztelet és rajongás a pálya iránt, amellett úgyszólván éheznie kell s a ru­háit egyedül varrja. A kisasszonyt láttam s beszéltem is vele, Varsányi Irén az ideálja s könnyes szemekkel beszélt az Ezüstkazettáról, ahol Varsányi szerepét játszhatta. Mágory kisasszony kedves, kel­lemes, tehetséges s a bohózatban, melyben fellépett, pesti mértékkel lehet mérni egész nyugodtan. Igen iit­e, jó szinész Bókay Ferenc, kel­lemes és kifogástalan Ungváry Ferenc. Ö különben a társulatban a jócsaládból való urifiu. Tényleg az is. Szolid, intelli­gens, jómodorú. Rendezett. Aranyórája van, amit szarvasbőr­ tokban hord. Különben is, az egész társulat nem olyan akármiféle, összeszedett banda, amellett, hogy tudnak játszani, nagyrészt nívós emberek, a hölgyek maguk varrta ruháikban elegánsak a publikum gukke­rezve tanulmányozza rajtuk a divatot. Sajnos, nem jegyezhettem fel az összes neveket. Egy magas igen elegáns alakú hölgyre emlékszem, megérdemelné, hogy kiírjuk a nevét. De nem tudom. S a hotel­beli szobalányt is mindjárt kineveztetném Pestre. Friss. Üde. Vacsora után persze a színészek körébe maradtam. Folytattam az inspekciót. .. „Dybuk" amerikai előadásáról: Rabbi Sámson és két tanítványa idézik a halott vőlegény lelkét, aki I­eát szerette és házasságát megakadályozta 3

Next