Színházi Élet, 1928. február 19–25. (18. évfolyam, 8. szám)

1928-02-19 / 8. szám

4 • SZÍNHÁZI ÉLET Első felvonás: Lilla meg­ismerkedése Csokonaival. Az ábrándos leánynak meg­tetszik a költő, akit rabul ejt Lilla szűzi bája és kel­leme. Csokonai deklamál : Esküszöm, szép Lilla, hidd el, Hogy mióta kellemiddel Megkötöztél engemet, Már azóta semmi szűznek. Semmi nyílnak, semmi tűznek Nem nyitom meg szivemet, Esküszöm ! S­e szent hitemnek, Melyet adtam Pontjá­t meg nem édesemnek, csalom, Kerlek is, remén­­y­ssel, Hogy viszonti esküvéssel Kösd le szived, angyalom. Esküszöm húszni kezedre, Rózsaszádra, lüt szemedre, Hogy te lesz csak kedvesem. Esküszöm, hogy míg csak élek Más szerelmet nem cserélek, Vagy Lillám, vagy senki sem. Petheő Attila ajkán el­halkul a szó, Bajor Gizi ölbelett kézzel ül mülten. A nézőtéren átszelle­ném a csend. Nyakamban érzem ütőerem percegését. Lehaj­tom a fejem, körülöttem mindenki lehajtóit fejjel ül. Néma fejhajtással kö­szöntjük itt Csokonai Vitéz Mihály halhatatlan szelle­mét. • Második felvonás: Lévai uram megkéri Lillát, jól­lehet, tudja, hogy Lilla Csokonait szereli. Lévai talpig férfi, egyenes gon­dolkozású, tekintélyben és vagyonban gazdag, nők helye mindenkor „aki­elől lesz a templomban". Lilli becsüli, tiszteli Lévait, <1 szerelme ábrándjai hőséé Csokonaié. Bajor Gizi és Csortos Gyula vannak a színpadon. Kevés szó esik közöttük, az is minden pátosz, min­den fölösleges gesztus nél­kül. Azután megválnak, Lévai elbúcsúzik, Lilla egyedül marad. Előbb csak félve veri­tik össze a földszintet, két tenyér, halk tenyérikIe­dés követi a karzaton. Az­után egyszerre, elemi erő­vel indul meg a taps. Fel­állok. Mint egy ember, agv áll mellettem az egész színház. Bajor beszélni akar tovább, hangja dü­börgő tapsba fut . . . Tapsorkánnal ünnepeljük ma egy istenáldotta nagy színésznő és egy nagy szí­nész zsenijét és diadalát. • Harmadik felvonás: Lilla már Lévai uram becsületes (Rém a fejfiajtás, taps és egy könny a „Gitta" premierjén „Mi bajod, Julikám lelkem?" Kiss Irén és Bajor Gizi Nemzeti Színház. „Lilla" (Ill. Vajda Pál /elv.)

Next