Színházi Élet, 1928. április 22–28. (18. évfolyam, 17. szám)

1928-04-22 / 17. szám

lft .S­Z­I­N // A­ZI ÉL E r tud­nom, aki azt mondta el nekem, hogy a gazdája munka kellemes közbe­n is nagyon és szimpatikus nyugodtan és gyorsan ir és gondolkozás közben még őt is megvakargatja néha. Pocok még azt is közölte velem, hogy sokszor bizony reggelig dolgoznak, de munka után testvériesen megosztják az Íróasztal mellé készített tej és süteményt. hideg sül­— Számomra legkedve­sebb munkája legutolsó, Rozmaring c. regénye. És pedig attól eltekintve, hogy egy bűbájos, érzelmes tör­ténet, azért is, mert ebben szerelmünk, szökésünk és házasságunk történetét írja le. Kállay Miklósné A Nemzeti Ujság szigorú kritikusának, a kiváló mű­fordítónak és esztétának felesége ezeket az urának, amikor mondotta intimi­tásokat kértünk a férjről: — Miklós, most én fogok kritizálni. A legjobbakat mondta el róla. — Nagyon szeretek be­szélgetni az urammal. Ér­dekes megjegyzéseket fűz mindenhez. Ami az admi­nisztrálást illeti, abban nem mutatok nagy előme­netelt, mert a férjem nem akarja, hogy foglalkozzam ezekkel a dolgokkal. In­kább eljön velem barátaink közé. Gyakran járunk szín­házba, ami utóvégre nem csoda, mert vagy kritikus a férjem, vagy nem­ A ma­gam részéről: szeretek jó­kedvű lenni. Kosztolányi Dezsőné Kosztolányi Dezsőné, akit Karinthy Frigyesné az ideális író­tehetségnek tart, ezeket írta az uráról: — Az uram munkái kö­zül legjobban szeretem a szabadverseit, melyeket a Meztelenül című kötetben adott ki sa Pacsirta és Édes Anna című regényeit. Mit mondhatok róla? Foly­ton dolgozik, de idegesen és rendszertelenül. Nagy munkáinak gondolata má­ról holnapra, szesz­élyesen született meg. Ilyenkor csak ennek él, naponta ti­zennégy órát ír, az iróasz­talra viteti ebédjét. Vilá­goszöld tintát használ gyer­mekkora óta. Ezt a szint annyira szereti, hogy múlt­kor Amerikából világos­zöld gépszalagot is hoza­tott. Úgy látszik, ez a ba­bonája. Bus Fekete Lászlóné Bus Fekete Lászlóné, Fadgyas Mária — kollé­gánk. Lakonikusan, újság­író-kérdéseket intéztünk hozzá és ő a következők­ben felelt: Vanna­k-e férjének furcsa szokásai? — Sportőrület! Ha a né­zők teljesítményét is nyil­vántartanák a világon, ép­pen úgy, mint a bajnokok­ét, egész bizonyos, hogy ebben a sportnemben ő lenne a világrekorder. — Szeret-e a férje ott­hon lenni? — Elméletben nagyon szeret, de gyakorlatban még sohasem bizonyította be.­ — Férjének melyik mű­vét szereti a legjobban? —• Azt a néhányat, amit Egyed Zoltán nem szeret. Tersánszky Józsi Jenőné Tersánszkyiné Molnár Sári, aki újságírónő, két évvel ezelőtt férfiruhába öltözött és tanulmányútra indult a fővárosban. Ez a bohémes közvetlenség jel­lemzi. Az egyetlen, aki nem lakik együtt a férjé­vel. Tersánszky egy emelet­tel lejjebb lakik. A falakon keresztül Morse-jelekkel beszélgetnek Ezeket mondja: egymással. — A férjem — gitármű­vész, feljön Ha ideje megengedi, hozzám és énekel. Nagyon szeretünk kirán­dulni. A mult földkörüli útra évben Jenő akart in­dulni, de füstbe ment a terv. Ez Tersánszky — pa­pucsban. Kristóf Károly Bus-Fekete Lászlóné Kosztolányi Dezsőné Tersánszky Józsi Jenőné (Rozgonyi terv.)

Next