Színházi Élet, 1928. április 22–28. (18. évfolyam, 17. szám)
1928-04-22 / 17. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 20 13-ikán és pénteken volt a premier, 13 szereplője van, 13 betűből áll a címe. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy Beöthy László, a Belvárosi Színház igazgatója a premier napján (pénteken és 13-ikán) ünnepelte a születésnapját, bízvást megállapíthatjuk azt, hogy «A meztelen ember» 13-as szám halmozásával, a legszerencsésebb kabala alatt született. Itt él közöttünk. Velünk jár kávéházba, velünk jár a színfalak mögött. Pesti béraszárnyában lakik, félcipőt visel és úri pantallót. Szereti Pestet és ritkán utazik el Pestről. És mégsem pesti ember. Aki jól ismeri Török Rezsőt, valami furcsát figyelhet meg rajta. Ő az az ember, aki mindent lát és észrevesz Pesten, mégsem érdekli semmi, ami pesti. A pesti vicc, pesti zsargon lepattan, róla rám néz, de nem lát engem, valahogy túlnéz rajtam. Túl a Lánchídon, túl a budai hegyeken, sőt túl a pesti periférián. Ahol még nem jár gyorsvonat és kátyúba süllyed az eltévedt automobil. Oda lát Török Rezső. A magyar falu szerelmese, a magyar paraszt krónikása. Szereti a parasztot erényeivel és hibáival. És évek óta hozza ide Budapestre, a kőtengerbe, a város kellős közepébe a maga hamisítatlan parasztfiguráit : — Nesze, Budapest ! Ez a magyar falu! Ez a Török Rezső írhatta csak meg « A meztelen embert». A meztelen embert, az egyszerű, tanulatlan, keménymarkú, józaneszű parasztfiút falajából gazdag, szép, művelt pesti lány ragadja magával Pestre, hogy a festészethez hajlamos parasztgyerekből művészt és utat faragjon. És a falu egyszerű fiára váratlanul és egymás után három szörnyű csapást mér a sors. Meghasonlik szüleivel, nagyratartott képeit visszautasítja a tárlat és megcsalja a pesti lány, akit szeretett. A meztelen embernek megbomlik lelki egyensúlya, csendes «Mintha a lajbi nem vóna jó . . .» Rózsahegyi Kálmán és Dely Ferenc Belvárosi Színház: «A meztelen ember» (Ifj. Vajda Pál felv.)