Színházi Élet - 1928/20. szám

Mélyen tisztelt képviselő úr, tétovázás nélkül kijelentem, hogy én önben látom megtestesülve a titkos hatalmak legimpozánsabb erejét. Mától kezdve­­a én számomra az újságok legvastagabb betűi is szürke semmitmondó jelenségek, mint egy adóügyi plakát és az én szemem előtt az Oktogon-tér ugráló fény­reklámjai petróleummécsekké sápadnak. Ha Budapest a reklám városa, akkor képviselő úr ennek a városnak a csudatévő rabbija, aki mágikus erőkkel ren­delkezik. A főváros hirdetési vállalata úgy nézhet fel önre, mint ahogy a falu végi muzsikus cigány nézhet Hubermann Broniszlávra. Amit a képviselő úr támogat, az meg van támogatva, amit a képviselő úr indít útjára, az nem is áll meg a végső diadalig. Mélyen tisztelt képviselő úr! Ön bizonyára tudja, hogy ami csodatevő ereje van, azt az Úr végtelen kegyelmének köszönheti és az Úr a hatalom mellé kö­telességeket is szokott róni annak gyakorlójára. Akinek tudást adott, annak­­ kötelességévé teszi, hogy a tudatlanságot világosí­tsa meg, a gazdagnak köteles­sége, hogy a szegénységet enyhítse, az erősnek, hogy a gyengéket védje. És hát képviselő úr a leghatalmasabb reklám­forrás, akkor hazafias kötelessége, hogy e hatalmával arra igazán érdemes cikkeket támogasson. Bizonyisten nem az irigység beszél belőlem és nem is haragszom arra rr Baker Josephinre. Iga­zán nem veszem rossz­néven, hogy a képviselő úr erélyes közbelépése folytán minden este elő­re eladott ház előtt ját­szik duplájára emelt helyárakkal. Sőt örülök neki, mert ha már úgyis szerződésileg biztosítva van neki az a szerény tízezer dollár fellépti díj, legalább a vállalkozók nem vesztenek rajta. Most a tízezer dollár ki­megy utolsó garasig az országból (Baker Jose­phine nagyon szerény életmódú hölgy, külön­ben költségeit as or­feum viseli), de a vál­lalkozók ittmaradnak. Dehát az az érzésem, hogy képviselő úr ezúttal és Petrovácz úr! Petrovácz Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék