Színházi Élet, 1928. május 13–19. (18. évfolyam, 20. szám)
1928-05-13 / 20. szám
Petrovácz úr! Mélyen tisztelt képviselő úr, tétovázás nélkül kijelentem, hogy én önben látom megtestesülve a titkos hatalmak legimpozánsabb erejét. Mától kezdve <z én számomra az újságok legvastagabb betűi is szürke semmitmondó jelenségek, mint egy adóügyi plakát és az én szemem előtt az Oktogon-tér ugráló fényreklámjai petróleummécsekké sápadnak. Ha Budapest a reklám városa, akkor képviselő úr ennek a városnak a csudatévő rabbija, aki mágikus erőkkel rendelkezik. A főváros hirdetési vállalata úgy nézhet fel önre, mint ahogy a falu végi muzsikus cigány nézhet Hábermann Broniszlávra. Amit a képviselő úr támogat, az meg van támogatva, amit a képviselő úr indít útjára, az nem is áll meg a végső diadalig. Mélyen tisztelt képviselő úr! Ön bizonyára tudja, hogy ami csodatevő ereje van, azt az Úr végtelen kegyelmének köszönheti és az Úr a hatalom mellé kötelességeket is szokott róni annak gyakorlójára. Akinek tudást adott, annak kötelességévé teszi, hogy a tudatlanságot világosítsa meg, a gazdagnak kötelessége, hogy a szegénységet enyhítse, az erősnek, hogy a gyengéket védje. És ha képviselő úr a leghatalmasabb reklámforrás, akkor hazafias kötelessége, hogy e hatalmával arra igazán érdemes cikkeket támogasson. Bizonyisten nem az irigység beszél belőlem és nem is haragszom arra rr Baker Josephinre. Igazán nem veszem rossznéven, hogy a képviselő úr erélyes közbelépése folytán minden este előre eladott ház előtt játszik duplájára emelt helyárakkal. Sőt örülök neki, mert ha már úgyis szerződésileg biztosítva van neki az a szerény tízezer dollár fellépti díj, legalább a vállalkozók nem vesztenek rajta. Most a tízezer dollár kimegy utolsó garasig az országból (Baker Josephine nagyon szerény életmódú hölgy, különben költségeit as orfeum viseli), de a vállalkozók ittmaradnak. Dehát az az érzésem, hogy képviselő úr ezúttal Petrovácz Gyula é>