Színházi Élet, 1928. május 27–június 2. (18. évfolyam, 22. szám)
1928-05-27 / 22. szám
.s 7.1N il Az 1 f: L /•; r Négy királynő estik a francia kártyában fordul elő egyszerre. Egy kézben, egyszerre, nagy ütést jelentve. Egy egész életet meg lehet nyerni a négy királynő birtokában. A Színházi Élet most választja a negyedik Pünkösdi Királynőt. Várjon, ki lesz az, aki negyedik rózsának kerül e gyönyörű csokorba? Mai leányok álmába? Egy hosszú, boldog esztendőre, amig egy uj Pünkösdi Királynő arca boldogul fel a horizonton a régiek mellett? Ki lesz az 1928-iki Királynő? A''Is'' királynő ,akit én koronáztam a Margitszigeten, pesti, illetőleg szigeti leányka volt. Valamiképen Szent Margit pártfogolta ezt a leánykát, aki ismeretlenül, névtelenül megnyerte mindenkinek a tetszését. Az iskolából jött ide és az iskolába ment vissza a margitszigeti lombok alól. Szegényke talán nem is tudta jódarab ideig, hogy micsoda különös szerencse érte! A koronázást követő hétköznapon éppen úgy elment a polgári iskolába, mint más napokon. Szegény pincérember volt az édesapja, nem nagyon lehetett iskolát kerülni a drága tandíjért. Ibolyka valóban olyan bizonyítványt vitt haza az esztendő végén, amilyent szorgalmas tanulással lehet csak megszerezni. Még a magaviseletből is ,,Királynői" osztályzatot nyert. Most, amikor a negyedik királynő választására készülődünk, megint csak azokra a szegény leánykákra kell gondolnunk, aiknek voltaképen egyéb hozományuk nincs, mint a szépségük. Akik eddig a szép magyar hagyományokból való szokásig, a Pünkösdi Királynő választásig elrejtve, ismeretlenül éltek a szép magyar virágoskert valamely zugában, anélkül, hogy bárki is észrevette volna őket. Sok volt a pünkösdi rózsa minden évben az országban. Gyönyörködtünk bennük, anélkül, hogy választani akartunk volna közülük. Amíg ez az újság el nem találta a módját annak, hogyan lehet a legnagyobb rózsáskertből kiválasztani a legszebbet. Hozzáértő művészekre, a szépség műértő professzoraira bízván a választást, akiknek hozzáértésében senki se kételkedhetik. Akiknek ítélete előtt meg kell hajolni még a legszerelmesebbeknek is, mert hiszen minden pályázónak van pártja is, amely pártot magával vonz a mezőségre, ahol a királynő-választás történik. Eljönnek a szülők, atyafiak, ismerősök, hogy kardoskodjanak a maguk Ilonkája vagy Margitja mellett. Ki mondhatná az ő leánykájukra, hogy nem érdemli meg a Pünkösdi Királynőséget? Én bizony nem merném, de itt vannak a Szépség fenkölt apostolai, a művészek. Ezek mindent mernek azon a területen, ameddig a szépség birodalma tart. Bizony a háború óta ugyancsak megfogyatkoztak az élet örömei, hogy már a legkisebb örömüket is ugyancsak számon kell tartanunk. Miért hervadnának el a megfeszített tanulásban, a háztartási gondban, a boldogulás felé való sóhajtozásban leányaink, anélkül, hogy fiatalságuknak az örömeit, mulatságait, kedvderítő napjait is megismernék? Jó ember volt, aki a kalendáriumi ünnepeket kitalálta. De még jobb ember volt az, aki az ünnepnapokra való szórakozásokra megtanította az emberiséget. Negyedik Pünkösdi Királynő! Jer felénk a messzi ismeretlenségből. A NEGYEDIK KIRÁLYNŐ 4«ta i 1