Színházi Élet, 1928. július 15–21. (18. évfolyam, 29. szám)

1928-07-15 / 29. szám

67 színházi élet — No gondoltam magamban — ez lesz a híres férfiú. De akárhogyan törtem a fejemet, én bizony nem tudtam arra emlékezni, hogy valaha is lát­tam volna. — Ez az! — suttogta a néni. — Nem értem! Ki ez? — Hát a Takács II. A híres futballista! — Ez? — Hát persze! Takács II., aki hallotta ezt a párbeszédet és akinek megmondták, hogy én vagyok a pesti ro­kon, szemmel láthatóan nagyon rosszul érezte magát. Izgett, mozgott, határozott lámpalázzal küzdött. És azután kiderült a következő: a jeles férfiú egyik távoli rokonához utazott nyaralni. A neve véletlenül megegyezett a Ferencváros híres csa­tárjának a nevével. Az első este véletlenül fut­ballra terelődött a szó és Takács ur azt találta mondani: Én csak tudom! — Én is tudom! — vágta vissza a másik, aki­vel vitatkozott. — Hát velem ne vitatkozzon, én jobban értek hozzá! — mondta önérzetesen Takács úr. És így kezdődött az egész. Másnap már az egész község Takács II-ről beszélt, a helyi lap cikket irt az előkelő látogatóról, a helyi sport­egyesület örökös disztagnak választotta és . . . három héten belül vőlegény lett. Mindezt maga Takács II. mesélte el nekem, nagyon szomorúan, megtörve és boldogtalanul, mikor négyszemközt figyelmeztettem, hogy én igen jól ismerem Takács I­­ őt. Takács úr másnap sietve elutazott. A házi­kisasszonnyal való eljegyzése felbomlott. Sze­gény S. Klárika nem tudta elképzelni, miért tünt el hirtelen a vőlegénye. Egy kicsit sírt is és mintha olvastam volna egyik sportlapunkban : Bánatos kislánynak szóló üzenetben Takács II. címét. Ha Takács II. eddig nem tudta, hogy miért kapott levelet S. Klárikától, ezennel meg­tudja tőlem. Lengyel Miklós, Újpest Napfürdő az uszodában Kolozsváry Rózsi a kolozsvári Szinház naivája (Munkácsi felv.)

Next