Színházi Élet, 1928. augusztus 5–11. (18. évfolyam, 32. szám)

1928-08-05 / 32. szám

44 SZ­ÍN­HÁZI ÉLET Berlin, julius. Reinhardt ismét remekelt ! Egy egy­szerű amerikai artista-témát átdolgozta­tott egy költővel, Ossip Damoe-val és az­tán előadásban felröpítette fantáziájának rakétájával csillogó magasságokba . . . Érdekes milien. Az artisták világa, élete: tánc, zene, taps, festék és könny között. Skid, a nagy bohóc, a varieté Chap­linje, Moissihez hasonló fejű Sokoloff, a főszereplője a darabnak, Sert orosz színész csinál. Amit ez a re­méltó Rein­hardt munkájához. Száraz hangjából csordul a szív, groteszk nevetésén át­szivárog a könny, olyan nagy, mint Lon Chaney Andrejev cirkuszdarabjában volt. És a többiek: (a világ hány tájáról szedte össze Reinhardt ezt a gárdát­?) Grete Mosheim a törékeny, finom szerelmes lány szerepében; Moser, a bécsiek Rot­ja és Kabosa a „színházi mindenes" alakí­­tója (titkár, súgó, ügyelő és igazgató­helyettes egy személyben) és a mi büsz­keségünk: a kis Halmay, egy táncos ar­tista figurájában, aki mindenkit megvág két dollár erejéig, hogy átkozott játék­szenvedélyét kielégíthesse. Van egy jele­nete a harmadik felvonásban, amikor a bohóc-grimasz mögül kicsendül egy halk mondata — és pillanat alatt csend lesz a nézőtéren. Ez a pillanat több mindennél, mint amit Halmay idehaza eddig produ­kált. És még tíz olyan nevet tudnék ideírni, melyek közül egyik nagyszerűbb a má­siknál ... és végül Reinhardt és Rein­hardt. Ahogy ezt a kis tragédiát meg­fogja. Két ember indul el együtt a va­rieté-öltözőből. A leányt elviszik a pol­gári jólét ígéretei, a fiút egy új szerző­dés szakítja messze. A lány gazdagon megy férjhez, a fiú folyton le­jebb züllik .. . míg végre a lány elhívja magához, fölemeli, mel­lé áll és együtt térnek vissza a színpadra. Forgószínpada ezer világítási meglepetésével, az Artisten Club nagyszerű amerikai vokálkvar­tettjével. Élmény! Van egy je­lenet itt ebben a bárban, mi­kor a fiú megtudja, hogy régi partnere és kedvese férjhez megy, inni kezd és aztán a jó­kedvű artistavendégekből ös­­szeállít egy temetési szertar­tást, leoltatja a lámpákat és a félhomályban, gyertyák fényé­nél kezdődik meg festett fiúk és lányok asszisztálása a kísérteties szertartás, a között múlt eltemetése. A múlté, ami szép volt és ami fáj . . . amerikai dalok, a jazz mormolása között táncol, eszeveszett ritmusban a bár népe Sokoloff vezénysza­vára. Ősi görög kórusok és exolikus törzsek primitív moz­gásformái keverednek itt fur­csa összeállításban. Felejthe­tetlen! Reinhardt ismét remekelt ! Egy pillanat az „Artistákéban, amely több mindennél, mint amit Halmay Tibor eddig idehaza produkált " írta: Hegedűs Tibor, a Vígszínház rendezője Grete Mosheim és Sokoloff az „Artisten" berlini előadásán

Next