Színházi Élet, 1928. augusztus 5–11. (18. évfolyam, 32. szám)
1928-08-05 / 32. szám
45 SZÍNHÁZI ÉLET London, julius. A Shafstesbury Avenue forgatagában a Queen's Theatre előtt csoportosulást látok, az előcsarnok tele van egyenruhás törvényszéki szolgákkal, akik nagyon hasonlítanak a londoni rendőrökhöz. Mi van itt? Egy bűnpör főtárgyalása. A nézőtér és a színpad (melyet nem választ el függöny a nézőktől) törvényszéki tárgyalóteremmé van átalakítva, a jegyszedők a börtönőrök egyenruháját húzták magukra és a közönség az esküdtek soraiban foglal helyet. Szavazólapot kapok. A második felvonás után kell leadni a szavazatot, bűnös-e a vádlott vagy sem. A tárgyalóteremben (a színpadon) takarítanak és megteszik az előkészületeket a tárgyaláshoz. A nézőterén egyre nagyobb az izgalom. Újságírók érkeznek, írnokok, tanuk, az ügyész, a vádlott (egy bájos, fiatal leány), a bíró . .. kezdődik egy izgalmas bűnügy tárgyalása. Mary Dougan fiatal színésznőt azzal gyanúsítják, hogy dúsgazdag barátját, Ricet meggyilkolta. Minden tanú, minden körülmény ellene szól, de ő ártatlanságát hangoztatja. Az ügyész nagy vádbeszédet mond. A hurok folyton összébb szorul a szép nyak körül és a törvényszék már-már ítélethozatalra vonulna vissza, halálos ítélethozatalra, amikor a leány fivére, aki a védőügyvéd szerepét vette át, egy zseniális fordulattal leleplezi az igazi gyilkost. A közönség olyan izgalommal figyeli a darab menetét, mintha komolyan egy nagy gyilkosság törvényszéki tárgyaláson venne részt. Külön érdekessége az előadásnak, hogy felvonásközök helyett a bíró függeszti fel tíz percre a tárgyalást Akkor sem gördül le a függöny, csak a szinpad ürül ki, mindenki kirohan napfényre, a friss levegőre. Egy öreg ur, a aki a tárgyalás alatt elnyomott a buzgóság és most, hogy magához tér, egyedül van a nagy törvényszéki teremben, felbátorodik, felhasználja az alkalmat és bemegy a tiltott helyre, a bíró és a vádlott asztalához, megnéz és megtapogat mindent. Aztán leül az ügyész helyére, elővesz a zsebéből egy kis csomagot, kibontja a szendvicsét és jóizüen fogyasztani kezdi. Miután az utolsó morzsát is összeszedte, odamegy a bíró asztalához, vizet tölt egy pohárba, jóizüen kiissza és mintha mi sem történt volna, kimegy a folyosóra, hogy ő is elszívjon egy cigarettát. Remek előadás! Nem tudom, miért mondják Pesten, hogy az angolok nem jó színészek. Kitűnőek! Talán csak azért ismerik félre őket, mert messzebb vannak tőlünk, mint francia vagy német kollégáik: angol színtársulat még nem vendégszerepelt Budapesten. Mary Dougan a londoni Queens Theatre-ban