Színházi Élet, 1928. augusztus 12–18. (18. évfolyam, 33. szám)
1928-08-12 / 33. szám
84 SZÍNHÁZI ÉS TIT * Híres zeneszerző, aki elbújik az emberek elől * A riporterek előtt nincs titok ! Az angol zenei világ már 8—10 éve felfigyelt, ha Horatio Nicholls nevére került a szó. Ő volt az a titokzatos komponista, akinek kottái az egész világon népszerűek voltak, de akinek személye körül csak kombinációk kergették egymást. Voltak, akik azt állították, hogy egészen fiatal ember, mások úgy vélték, hogy idősebb különc, aki elbújik a tömegben és inkognitóban élvezi dalainak rendkívüliszerűségét. A „Sahpra", néha „Souvenirs", a „Persian Rosebad", a Shephed of the Hills" világsláger s egy sereg más komponistája nem jelent meg sehol, ahol zeneszerzők találkozni szoktak egymással. És kiadója, Laurence Wright, aki cégének világhírét is főként Horatio Nicholls kottáinak köszönhette, rejtélyes mosollyal tért ki minden kérdezősködés elől. Az érdeklődés talán nem is lett volna olyan intenzív a titokzatos zeneszerző személye iránt, ha egyszer is megmutatkozik az emberek előtt. De elképzelni egy művészt, akiben személyére való hiúságnak a még a legkisebb szikrája is hiányzik, vagy aki a nyilvánosságtól való félelmében elbújik az emberek elől, már ahhoz, egymagában is elég hogy a riporterek kíváncsiságát felkeltse. Megindultak a találgatások a szakkörökben, később a lapok hasábjain is. Laurence Wright könyveiben hatalmas üzleti tételek álltak Horatio Nicholls javára, ezzel szemben egyetlen levél sem mutatta a Laurence Wright cég megfelelő desszerjeiben, hogy a komponista valaha is érdeklődött volna ügyeinek állása iránt. Maga a cég személyzete is különösnek találta az ügyet. Minden idegent telt, aki a nagy megfigyelki adócég főnökével tárgyalt, de a nyomok egytől-egyig hamisnak bizonyultak. Hivatalos órán túl találkozott Laurence Wright házi sztárjával, Horatio Nicholls-szal? Ez sem látszott valószínűnek. Végre is, majdnem tíz év után a gyanú határozott irányba terelődött. Horatio Nicholls nem lehet senki más, mint maga Laurence Wright, aki kitűnő üzleti érzékén kívül minden kiadványában bebizonyította művészi hozzáértését. A kiadót egyre jobban sarokba szorították, mégégre is nem tudott többé kitérni a kérdések elől és bevallotta, hogy a riporter-szimat ezúttal helyes nyomokon járt. S hogy miért választotta ezt a titokzatosságot? Részben azért, hogy ismerőseitől, barátaitól és a közönségtől őszinte és elfogulatlan kritikát kaphasson, részben azért, hogy senki se illethesse a szerénytelenség vádjával. Mindenesetre érdekes eset ez a mai rekláméhes, tülekedő világban, ahol apró dilettánsok kidüllesztett mellel hordozzák körül javarészt az Egyke jegyében született „slágereiket". Magyarok, akik Atlantic Cityben nyaralnak . . . Adorján Sándor, Mrs. Molnár Adorjánné, M. Frida pesti ballet mesternô, Mrs. Wiener, Mr. Wiener, Miss Olgi Molnár