Színházi Élet, 1929. február 10–16. (19. évfolyam, 7. szám)
1929-02-10 / 7. szám
Léopold Marchand, a legnépszerűbb fiatal párizsi színpadi író fordítja franciára Molnár „Játék a kastélyban" című vígjátékát és darabot ír egy Párizsban élő magyar színésznő számára írta: ADORJÁN ANDOR Párizs, február A háború utáni francia színpad új, fiatal és friss szerzői között kivételes hely illeti meg ezt a gazdag tehetségű, a kacagtatás és megrikatás minden titkát egyforma könnyűséggel kezelő, atlétába gyúrt, ízig-vérig művészt, Léopold Marchand-t. Óriási torzójával, állig a hálóköntösébe burkolózva, mintha a lakásán napestig ki nem lábalna a lázas, folytonos munkából, egész megjelenésével első eszmélésre Rodin hatalmas alkotására, a kámzsába bujtatott Balzacszoborra emlékeztet. És ha már vele kapcsolatban így leírtam a Comédie Humaine halhatatlan írójának nevét, vissza se szippantom az utalást. Mert ahogyan a Nucingen, a Rubempré, a Goriot apó, a Cousine Bette, a Cesar Birodeau megteremtőjének kedvenc szenvedélye volt az emberek fölé hatolni, a lelkek gádoraiba és homályaiba beléhatolni s a karaktereken keresztül megrajzolni egy kort, a társadalmát, az erkölcseit, az embereit minden drámáikkal, úgy Marchand is : illuminált hévvel hajol minden fölé, ami az emberi mivoltában a háború utáni kor produktuma és mint karaktere zavaros, mai napok lecsapódása. A Théâtre Antoineban ez idén óriási sikert aratott darabja, a «J'ai tué», amellyel Marthe Rétnier most világkörüli útra indul, nem utolsó fokon a mindig igazat keresésének, szinte anti-leatralitásának köszönhette diadalát . Egy asszony megöli a szeretőjét és amikor izgalmas jogi tusák után a törvényszék végre felmenti, a társadalom, a rokonok, az egész ház, a férj, mindenki azt szeretné, hogy a meghurcolt és megszenvedett asszony most már mint egy drámai sors hordozója, jöjjön vissza ! Ott !. .. És általános a csalódás, amikor a gyilkos nő, a felmentése után, egyszerien és póz nélkül állít be a lakására ; vidáman, boldogan, nevetőn, hogyne , annyi izgalom és kín után most valahára újra itthon lehet, tehet, vehet, a kedvenc ételeit reklamálhatja, és már siet is a fürdőszobába megfürödni, mint aki utazásról tér meg. A látogatót, aki az igen csendes és előkelő Boulevard de Laon levő lakásán felkeresi l our-Maubourg-Marchand-t, kettős meglepetés várja. Az első, hogy alig lépte át a hatodik emeleti pompás lakás küszöbét, az előszobából nyílóan egy remek és minden képzelhető italokkal felszerelt bár fogadja : magas székekkel, pulttal, a fal mentén sorakozó polcokkal és rajtuk a szivárvány minden színében kigyúlt, csillogó, számtalan butéliákkal..." A másik meglepetés, hogy amikor a vendég a macskák tengerén keresztüllábolva, az író dolgozószobájába lép be — gobelinekkel teli hatalmas terem, — a szemközti ablaksorból a világ egyik legdicsőbb pontjára nyílik innen kilátás : az aranyozott kupolára, amelyik alatt Napoleon alussza örök álmát Marchand nem szívesen beszél magáról. Időbe telik, amíg valahára rávesszük, hogy mégis csak kilépjen ebből a szerénykedő tartózkodásából . — Tíz esztendeje szerepelek a francia színházak műsorán — mondja. — E tíz Léopold Marchand 4