Színházi Élet, 1929. május 19–25. (19. évfolyam, 21. szám)

1929-05-19 / 21. szám

m, M­­ /­ÁJiúdas Sandot NAGY CIPŐBEN KIS FIÚ Nemcsak az inspekciót írta Nádas Sándor, hanem a kis egyfelvonásost is, címe: Nagy cipőben kis fiú. Az Anbrássy-uti színházban adják, túl vagyunk már a századik előadáson, sőt a százhuszonötödik felé csoszogunk. Így tehát nem lesz új mű­sor az Andrássy­ úti színházban isten segítségével. Ezt a darabot én a Franciskának írtam, ebből is látható, hogy milyen ravasz egy alak vagyok, hónapok óta játsza s ez neki köszönhető. Nagy lelkesedéssel fogott a darabhoz, előzőleg az egész személyzettel elmentünk a gyermekbíróságra s ott végignéztünk ilyen tárgyalásokat, velünk jött Faragó Ödön a főrendező úr is. Most mindjárt felhasználom az alkal­mat s köszönetet szavazok Németh Péter elnök úrnak, ő engedje meg, hogy végig­tanulmányozzuk a gyermekbírósági lur­kókat, alkalmat adva Gaal Francinak, hogy megnézzen alaposan egy ilyen kis fiatalkorú suhancot, akit lebujokból szed­tek össze a detektívek. Egy ily kis nyomorult összefagyott­­ gyereket elvittünk aztán a fotográfusunk­hoz, aki mindenféle mell, akt és fejképet csinált róla. Külön profilb­ól. Hátulról is külön. Mint valami primadonnát úgy fotogra­fálták a kis hitvány fiúcskát, aki zöld volt a hidegtől, mint egy éretlen dió. A végén egész véletlenül megkérdeztem tőle, hogy nem éhes-e, azt felelte, hogy huszonnégy órája nem evett. Közben ott állt az előkelő fotográfus lencséje előtt, ahol csupa jólakott embert és gyereket szoktak fotografálni. A kis­fiúról készült képet aztán meg­kapta Franciska, aki így szedegette össze, ennek a képnek az alapján a rongyokat s a szeplőket, amikben ily diadalra vitte az én kis darabomat. Most a századik közül egyik névtelen estén titokban beálltam, hogy megnézzem a Nagy cipőben kis­fiút. Tábla volt, mint ahogy száz esetben majdnem mindig kitették a megtelt táb­lát. A portás nem látott, mikor bementem, é­ ruhatárosok szundikáltak, lábujjhegyen odaálltam egyik ajtóba s néztem az elő­adást. A publikum remekül mulatott s ez az a pont, ahol meg kell bocsátanom a mé­lyen tisztelt szereplőknek, hogy sok min­den viccet raktak a darabba, olyanokat is, amiket és, soha le nem írtam volna. De a publikum a bohózatos jókedvet szereti, nem ragaszkodik a realitáshoz s ezen a helyen és ponton köszönetet kell szavazni a mélyen tisztelt társulatnak, nem pedig bepanaszolni őket. Mindenki remekül mulat, a kassza teli van, a ház teli van, aratják a pénzt s a tapsot; fontos az, hogy egy mérges em­ber szőrszálait hasogatva áll egyik bejá­ratnál s időnkint felszisszen?! Végigvitte a szezont diadalmasan a kis darab, melyet én a Pesti Futárban már évek előtt megírtam egész röviden egy törvényszéki tárgyalás keretében. Akkor is az volt a címe: Nagy cipőben kis fiú. Ma is látom magam előtt a témám kis hősét, nagyon édes volt, de Franciska édesebb. Mondanom se kell. Végigvezette a szezont a kis darab, cso­dálatosan. Egyik kis szereplőm közben férjhez is ment. Aliz kisasszony, aki a darabban egy menyasszonyt játszik. Férj­hez ment, a végén még nagy cipőben kis fiai fognak születni s a darab még mindig menni fog s ő még mindig menyasszonyt fog benne játszani. Ha ez így megy, táblákkal! 27 -x j­m n 1 '-m ' mm' " — áf* • f 0 pf *•«? i^Ê­m­"-. -^Wm *** ^ r . m 1 v Ste­ani Aliz, Peti Sándor, Gaál Franciska, Károlyi, Kiss és Abonyi Tivadar Andrássy-uti Színház. ..Nagy cipőben kis fiú" (Halmi felvétele)

Next