Színházi Élet, 1930. március 30–április 5. (20. évfolyam, 14. szám)
1930-03-30 / 14. szám
Saját kezébe... Kedves Franciska, ne csodálkozzék, hogy levelet írok magának a Színházi Életben, de az a nagy kavarodás, ami maga körül van, meggyőzött engem egy tévedésemről. Eddig én mindig azt mondtam, hogy a színháznál nem számít, ami az irodában, a folyosókon, vagy a színfalak mögött történik. A darab, a színésznő és a színház sorsa mindig a színpadon dől el, este nyolctól tizenegyig, ameddig az előadás tart. Kedves Franciska, úgy látszik, korrigálnom kell ezt a véleményemet. És éppen maga miatt. Mert bebizonyosodott, hogy azt az esti három órát, amikor a színésznő a színpadon a sikeréért, szóval önmagáért harcol, mégsem lehet büntetlenül túlterhelni a nap másik huszonegy órájának meggondolatlanságaival és szeszélyeivel. A szabály továbbra is fennáll, hogy a színésznő életében a döntő csatatér az esti színpad, ahol a publikum bíráló szeme előtt van, de amit délelőtt a próbán, délben az irodában, este, az előadás előtt az öltözőjében és felvonásközben a színfalak mögött csinál, vagy mond, együttvéve, szintén sokat nyom a latban, hendikepeli a színpadi sikert, sőt nagyon sokszor el is homályosítja. Van egy kedves festő, aki éjjel kártyán nyeri meg azt, amit nappal elfest. (Noha általában a festők éppen fordítva csinálják, amit nappal festenek, este elvesztik a kártyán.) Kedves Franciska, úgy látszik, mégsem lehet este a színpadon annyit nyerni, amennyit maga elveszít nappal, a privát életével. A sikert úgy kell tekinteni, mint a színésznő bankbetétjét. Minden újabb diadal jelentős betét a takarékkönyvre, amely a színésznő tőkéje és amelynek kamataiból él. És ha megbukik a színésznő, akkor kivesz ebből a takarékkönyvből, hogy azután a következő siker diadalezreseivel újra mint betevő jelenhessék meg a pénztár elött. Ezenkívül van még egy folyószámlája a színésznőnek a Nagy Bankban. Ez a jóbarátok számlája. Erre a színésznő azzal a kedvességgel, figyelemmel, szelídséggel, előzékenységgel, okossággal és alkalmazkodó képességgel tesz szert, amellyel privát életében a barátaival szemben viselkedik. És kell ez a számla is, mert nagy szükség van a barátokra akkor, amikor ki kell venni a siker takarékkönyvéből. Kedves Franciska, én úgy érzem, az a baj, hogy maga erre a folyószámlára nem rakott be soha semmit. Nem törődött azzal, hogy barátai legyenek, sőt a legjobb barátait elkergette maga mellől. És a nagy könyvben az üres „Követek"-rovattal szemben most ott áll az agyonterhelt „Tartozik". Az is igaz, hogy minden nagy színésznő életében elháríthatatlanul bekövetkezik az a vihar, amely most maga körül dúl. De sokszor a színésznő nem tehet róla. A maga esetében viszont, ezt nem tagadhatjuk le, a színésznő a hibás. Maga, Franciska, az egymás után következő nagy sikerek boldogságában azt hitte, hogy ez örökké így fog tartani. Azt hitte, hogy tökéletesen megtanulta a mesterségét, itt már semmi baj sem lehet magával. És íme, amikor egy-két darabban nem volt a várt nagy sikere, amikor a publikum nem jött úgy be magáért, mint ahogy eddig szokott, eltűntek a barátok is, akik, hogy is mondjam, rájöttek arra, hogy maga annyira sem törődik velük, hogy még tán a temetésükre sem menne el. És hiába tökéletes az, amit a színpadon csinál, hiába adja oda a szíve vérét a próbán és az előadáson a művészetének, elkésik a próbáról, összevesz a kollégákkal, megbántja a barátait, keményen pattog, férfiasan verekszik — szóval, amit este épít, nappal lerontja. És amikor valami baj van, elpárolog a nagy fér- 4