Színházi Élet - 1930/27. szám

Nevem Harry Harald, foglalkozásom író. Ha véletlenül olvasni fogják a „Mediciek története" című könyvet, ezt én írtam. Egyelőre azonban valószínűleg nem kerü­l a könyv a kezükbe, mert bár hat­­ év óta dolgozom rajta, nem jutottam még tovább a gondosan össze­gyűjtött jegyzeteknél. Olyan szorgalmasan gyűjtöm az adatokat könyvemhez, hogy már egy külön koffert kellett vásárolnom jegy­zeteim és a forrásmunkák szántára. Aki írással foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy dolgozni tulaj­donképpen csak akkor lehet, ha az ember valami csendes, nyugalmas helyen él. Azt terveztem, keresek magamnak egy elhagyott, gyö-^^^^ nyörű szigetet, ahol semmi sem fog zavarni abban, hogy a világot halhatatlan remekművemmel megajándékozzam. Hat év után végre V^^^El­találtam egy ilyen szigetet, Nápoly mellett. Május óta itt lakom a szigeten, a Hotel Aurorában, ahol e pilla­­­­natban rajtam kívül egyetlen fürdővendég sincs. Azt hiszem, ha én nem­ lennék itt, a szálloda be is zárhatna. A sziget olyan csendes és elhagyott, hogy igazán zavartalanul dolgozhatnék. Úgy látszik azon­ban, a magány is zavar munkámban. Ha az ember naphosszat unat­kozik és társaság után vágyik, nem tud halhatatlan remekművet alkotni. Könyvemhez hozzáfogtam ugyan, de az első sornál nem tud­tam tovább jutni. Minden este lementem a tengerpartra és lestem a kis postagőzös megérkezését, nem jön-e valami érdekes levél a számomra, vagy pedig nem érkeznek-e vendégek, akik végre egy kis életet és változást hoznának a sziget egyhangú életébe. Egyik este végre történt valami. Egy amerikai szállt ki a hajóból. Azonnal megállapí­tottam, hogy amerikai, mert az óriási h­őség dacára is bélelt, sárga viharkabát volt rajta s a fején nehéz sportsapka. Jóformán még meg sem nézhettem rendesen a sziget új vendégét, amikor egy­szerre furcsa látvány kapott meg. Ilyet még nem­ is láttam! Hármas ikrekkel talál­koztam már életemben, de hogy ötös ikrek is legyenek... it élő ember, hajszálnyira hasonló egymáshoz: milyen groteszk tréfája ez a természetnek! Az amerikai mögött öt leány jött le a hajóról, aztán elmentek előttem anélkül, hogy rám néztek volna. Mind az ötnek szőke haja volt és valamennyin egyforma ruha. Tíz jóformájú láb vonult el előttem ugyanazzal a ruganyos, hintázó lépéssel. Az öt lány után öt teljesen egyforma fekete utazóbőröndöt hoztak le a hajóról , s én ebben a pillanatban elhatároztam, hogy eredeti tervemtől eltérően, nem hagyom itt az unalmas szigetet. Maradok, ha nem is készülő könyvem miatt, de az öt szép lány kedvéért. Szórakozottan indultam el utánuk a sziget egyetlen szállodája, a Hotel Aurora felé. Útközben megálltam az egyik kis üzlet kirakata előtt s újra megnéztem azt a kékköves láncot, amelyre már hetek óta alkuszom. Úgy terveztem, hogy innét Firen­zébe utazom, ahol van egy nagyon kedves asszony ismerősöm, annak viszem el aján­dékba a láncot. Naponta bementem az üzletbe és megkérdeztem, mibe kerül a lánc. Olyan kitartóan alkudtam, hogy az ára napról-napra lejjebb szállt. Most végre meg­vettem a kékköves nyakéket. Az Aurora Hotel előtt apró kis bádog asztalkák állnak az utcán, szorosan a fal mellett, az asztalnál is kényelmetlenebb és keskenyebb székekkel, öt ilyen kis asztal van a szálloda előtt (a számukat ilyen pontosan csak most állapítottam meg) s az öt 0 'S. m flB^^HJ ^^^^^

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék