Színházi Élet - 1930/39. szám

Három millió pengő értékű kincs tűnt el Kardos Géza örökségéből 500 hold bánáti föld és egy egész belgrádi utcasor tulajdon­jogát igazoló írás már a debreceni színigazgató birtokában van. Debrecenben egyébről sem beszélnek mostanában, mint Kardoss Géza szín­igazgató „szerencséjéről". A szerencse azt jelenti, hogy örökölt. Az örökhagyó Mólnár Sándorné, Bánát egyik leggazdagabb és leg­különösebb életű birtokos­nője, a­mint annak idején a lapok is megírták, egy mai napig is felderítetlen bűntény áldozata lett. Hátrahagyott vagyonát Kar­doss Géza és három asz­szonytestvére örökölték. A nagybecskereki tör­vényszék már kikézbesítette a direktornak a hagyaték tulajdonjogát igazoló íráso­kat. A fáma fantasztikus nagyságú hagyatékról tud. Állítólag ötszáz hold zsíros bá­náti föld, egy egész belgrádi utcasor, nagy­értékű­ részvények, ta­karékbetétek és kin­cseket érő családi ék­szerek jutottak a deb­receni színigazgató és nővérei birtokába. Az egész komplekszum ér­téke együtt jóval meg­haladná a három mil­lió pengőt. Ilyen körülmények után természetes, hogy az újság­író síelve bekopogtat a ná­bobbá avanzsált színigaz­gató portáján. Szinte az az érzése, hogy Kardoss Gézá­nak a sors rendezte ezt a jutalomjátékot a tavaly megtartott huszonötéves jubi­leum után. A direktor azonban nem mél­tányolja a riporter sugárzó arcát, mert panaszkodással kezdi:­­ Amióta a lapok elterjesztették rólam a három milliós örökség legendáját, szinte alig merek az utcára menni. Ismerősök viharos örömmel üdvözölnek, ismeretle­nek irigyen és bámészan megfordulnak utánam és ilyesféléket mormognak: „Ni, itt megy a földkerekség legszerencsésebb örököse." A postámhoz szinte alig merek hozzányúlni. Mintha Dolly Jancsi összes koldusai mind frontot változtattak volna, naponta százával kapom a legfantasztiku­sabb leveleket. Kétségbeesett feltalálók ül­döznek. Az iskolatársaim száma úgy meg­növekedett, hogy a fölöslegből­­kitöltnék egy egész gimnázium. — Mi igaz hát az örök­ségből? — Minden és mégis lé­nyegesen kevesebb annál, mint amennyiről a fáma tud. A tragikus véget ért bánáti nábobnő vagyonát valóban én örököltem, há­rom testvéremmel. Azon­ban a hagyatéki eljárás során a valóban hatalmas vagyonnak csak egytizedré­szét találtuk meg: az ingat­lanokat. A bánáti földet és a belgrádi házakat nem vághatta zsebre senki. De a megmozdítható értékek­nek, a híres családi éksze­reknek, részvénynek, sok­sok millió dinárra rugó takarékkönyvnek lába kelt. Nyilván ugyanaz a kéz dol­gozott itt, amely szerencsét­len néném életét kioltotta. Igaz, hogy az örökség még így is tekintélyes összeget reprezentál, de ez egyelőre nem jelent pénzt, ha csak nem akarjuk az ingatlano­kat jóval értéken alul el­kótyavetyélni. A debreceni színigazgató arról beszél, hogy az új irányba került nyomozás talán rövidesen nyomára jut az elveszett kincseknek is, majd várat­lan fordulattal ezt mondja: — önt, mint riportert talán az örök­ségnél is jobban fogja érdekelni az örök­hagyó személye. Mert szerencsétlen nagy­néném, Molnár Sándorné Jókai tollára méltó regényhősnő volt. Ennek a hatal­mas vagyonnak minden filérjét ő maga szerezte. Tíz férfi energiája robbant ki ebből a csodálatos asszonyból. Előkelő úriasszony létére kora hajnaltól késő estig dolgozott. Ispánt, gazdatisztet nem tartott. Lóháton járta be birtokait, ame­lyek a háború befejezése után közel 3000 holdra növekedtek. Kardos Géza ( Ilma József felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék