Színházi Élet, 1930. november 9–15. (20. évfolyam, 46. szám)

1930-11-09 / 46. szám

A hindu nábob magyar felesége Az egyik budai fürdő szállodájának pár hét óta érdekes vendégei vannak. Egy indiai földesúr lakik ott a család­­ jával. Umrcissing Sher-Gil of Majitha — íg­y hívják röviden az előkelő hin­dut — tizenkilenc évvel ezelőtt, ami­kor másodszor nősült, egy bronzhajú magyar lányt vezetett oltár elé Simlá­ban, Indi­a nyári fővárosában. Most el­jött két szép nagylánya kíséretében Budapestre meglátogatni felesége rokonait. Sher-Gil fe­hérszakállas, hatvan és körüli úriem­ber, indiai öltözékben jár és olyan szerény, olyan zárkózott, amilyen csak egy hindu bölcs lehet. — Nem szeretem, ha velem foglalkoznak, ha rólam írnak — mondja munkatársunknak — mert én teljesen távol állok a világi dolgoktól, csak a szanszkrit filozó­fia és a perzsa költészet érdekel. Szanszkrit filozófia! Per­zsa költészet! Itt felolvad Sher-Gil zárkózottsága és lelkesedéssel, elragadta­tással beszél legjobb ba­rátjának, dr. Sir Moha­med Igbal-nak, a leghí­resebb perzsa-indus köl­tőnek műveiről. És még valami, amiről szívesen beszél az indiai nábob: a két leányáról. Az egyik tizenhét éves, a másik tizenhat. Mind a kettő Buda­pesten született. — Valamit a házasságáról szíves­kedjék mondani — adja fel munka­társunk a kérdést a hindu nábobnak. — A házasságom, —­ válaszol Sher-Gil — olyan, mint egy hindu mese. Feleségem, leánynevén baktai Gottes- Umrassing Sher-Gil of Majitha feleségével és kisebbik leányával Budapesten, a szálloda kertjében (Seidner Sclv.)

Next