Színházi Élet, 1930. november 9–15. (20. évfolyam, 46. szám)
1930-11-09 / 46. szám
A hindu nábob magyar felesége Az egyik budai fürdő szállodájának pár hét óta érdekes vendégei vannak. Egy indiai földesúr lakik ott a család jával. Umrcissing Sher-Gil of Majitha — így hívják röviden az előkelő hindut — tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor másodszor nősült, egy bronzhajú magyar lányt vezetett oltár elé Simlában, India nyári fővárosában. Most eljött két szép nagylánya kíséretében Budapestre meglátogatni felesége rokonait. Sher-Gil fehérszakállas, hatvan és körüli úriember, indiai öltözékben jár és olyan szerény, olyan zárkózott, amilyen csak egy hindu bölcs lehet. — Nem szeretem, ha velem foglalkoznak, ha rólam írnak — mondja munkatársunknak — mert én teljesen távol állok a világi dolgoktól, csak a szanszkrit filozófia és a perzsa költészet érdekel. Szanszkrit filozófia! Perzsa költészet! Itt felolvad Sher-Gil zárkózottsága és lelkesedéssel, elragadtatással beszél legjobb barátjának, dr. Sir Mohamed Igbal-nak, a leghíresebb perzsa-indus költőnek műveiről. És még valami, amiről szívesen beszél az indiai nábob: a két leányáról. Az egyik tizenhét éves, a másik tizenhat. Mind a kettő Budapesten született. — Valamit a házasságáról szíveskedjék mondani — adja fel munkatársunk a kérdést a hindu nábobnak. — A házasságom, — válaszol Sher-Gil — olyan, mint egy hindu mese. Feleségem, leánynevén baktai Gottes- Umrassing Sher-Gil of Majitha feleségével és kisebbik leányával Budapesten, a szálloda kertjében (Seidner Sclv.)