Színházi Élet, 1930. december 21–27. (20. évfolyam, 52. szám)

1930-12-21 / 52. szám

CICA: Be tetszett fejezni? (Ferenchez.) Szóval a tanár ur nincs itthon. Hát hogy lehet az, kérem? ... Hiszen rendelése van, kérem ... FERENC: A tanár úr Wiesbadenbe utazott, az orvosi kongresszusra. Azaz, hogy ma este már haza is jön. Talán tessék a tanársegéd­hez fordulni... ha sürgős a dolog . .. Takáts kisasszonyhoz... Ő itt van a rendelőben CICA: Jaj, dehogy fordulok Takáts kis­asszonyhozl... Isten őrizze . . . Utálo­m a doktornőket. Inkább majd a jövő héten ... (Indul.) HORER (Cicához): Nincs igaza, kérem... CICA (idegesen): No de kérem, még be sem tetszett mutatkozni és már nincs iga­zam, kérem ... furcsa ... Jónapot... HOREB (gyorsan feláll, mélyen meghajtja magát): Horeb Homér... CICA: Helvét Cica. HOREB: Tessék? CICA: Helvét Cica vagyok, kérem. HOREB: Szó sincs róla... Nem vitatom ... CICA: Mit akar itt vitatni, kérem? Én csak tudom, ki vagyok, kérem ... HOREB (elmerülve): Helvét Cica... Na­gyon üde, kérem... nagyon szép név, ké­rem ... Amel­lett, ahogy nézem a kis­asszonyt ... milyen kifejező is ... hogy benne van egészen! Helvét Cica! Lehet érezni e név­ben azt a kecses macskát, selymes és langyos prémjével, amelyen végigfut a villamosság. Lehet érezni a kisasszonyt. CICA: Nagyon kedves, nagyon eredeti... (Távolodik. ) HORER: No de ha volna kegyes meg­engedni, hogy az igazság kedvéért, eloszlas­sam bizalmatlanságait Takáts kisasszony tekintetében s egy pár szóval, egészen rövi­den, jelezhessem azt a kiváló, azt a ritka, mondhatnám azt a szinte páratlan női jelen­séget, akit Takáts kisasszonyban van szeren­csénk tisztelhetni... CICA: 0, kérem szépen ... HORER: Nem mintha, úgy általánosságban, valami túlságosan lelkesednék a nőkért... nem vagyok az az ember, kérem, nem is le­hetnék az az ember, kérem, még ha akar­nám sem, — e ponton az élet s végzetem el­döntötték érzéseimet. Egyéni tapasztalataim, valamint történelmi ismereteim is arra taní­tanak, hogy általában ne higgyek a nőknek s e ponton teljesen egyetértek azzal a tradíció­val, azzal az irodalommal s azokkal a mc­listákkal, akik a nőt annak a kártéka annak a rejtélyes, annak a kiismerhető kivizsgálhatatlan, mondhatnám kibúvárkol­­atlan szörnyetegnek állítják be, aki az ber vesztét és romlását okozza. Nem is olyan messzire menni, kérem, csak a v teremtéséig kell menni, kérem, hogy az ber meglássa azt a szőke teremtést, ak vétkes könnyelműsége, érzéki hajlam­sága és szenvedélyessége odáig juttatta emberiséget, ahol az ma van, kizárva paradicsomból. CICA: Ó, kérem szépen. (Nevet.) HOREB (mindinkább tanár): No, most, kérem ... mindezek ellenére meg­állapítanám, hogy Takáts kisasszony tartozik ama kétségbeejtő női teremtmény közé, akiket Isten, a maga alkotó munkái­ban, meghagyott tökéletleneknek, befejet­leneknek, mondhatnám megrepedetteki, hogy azt aztán az ember javítsa ki. Nem ember javítja ki és tökéletesíti Takáts h asszonyt, de megfordítva, ő teszi jobbá embert. Az én számomra nevezetesen, mi­den jóságnak, szépségnek, tudományossá­nak, egyenes inkarnációja Takáts k asszony. Nem tudom, valami nagyságot ért benne, ami erkölcsi értékét megvilágítja, lát el engem amaz áldásos arzéninjekció­kat, melyek egész szervezetemet felfrissíti Hogy megmondjam egész gondolatomat , érzésemet, még magánál Tardy-Kóos tan­­árnál is jobb szeretem Takáts kisasszony holott Tardy-Kóos tanár ur igen jó barátot aki üldöztetésem idején, ama súlyos igazság­talanságok közepett, melyeknek áldozata v­gyok s amelyek nyugdíjaztatásomhoz men­tek, bátran mellém állott az egyetemi­­ ülésén. Bocsássa meg, kedves Helvét Cica,­­ talán egy kissé hosszadalmas voltam, ez kissé, hogy ugy mondjam, kandurosan hossz­dalmas, de amióta nem tanítok az egyete­men, sok minden összegyülemlett a sziver­­ben, ami kikívánkozik ... Bocsássa meg. Mindenesetre, elég az hozzá, hogy Taká? kisasszonyt a legmelegebben ajánlhatott Egyébként mi baja van? CICA: No de kérem, ez egy diszki dolog ... Ezt talán nem lehet egy egyszerűtn kérdezni? HOREB: Miért nem, kérem? Egy bel­gyógyásznál, kérem ... belgyógyászati do­­log, nem reszelni való ... CICA: Mégis, kérem ... HOREB: Nem mondom, ha valami más fő­orvostanárnál találkozom a kisasszonnyal, egy szülésztanárnál például, nem fogom kér­dezni. CICA: Jaj Istenem, kérem! Szülésztanárnál Még csak az kellene! A viszontlátásra! Nagyo örültem ... (Távolodik, Ferenc HORER: Szóval nem győztem kiséri.) meg... J. napot. (És visszaül az asztalhoz, Egy per, ASPIRIN TAB­LETTÁK fájdalmak ellen (bJ«^ 27 0

Next