Színházi Élet - 1930/52. szám

I. felvonás •dy-Koos tanár várószobája. Egy csomó v­es újság és folyóirat az asztalon. A ren­iő balról. Ugyancsak balról egy ablak az • ára. Jobbról bejárat az ebédlőbe. Egy fő­bejárat középről. Akor felmegy a függöny, Horeb ül az asz­előtt és oltras. Megint egy másik folyó­t s megint egy másik. Egy-egy tekintet­rendelő ajtaja felé. Megint olvas, vár. Két n­agy füle van, egy nagy kopasz fejen, percig csend, aztán kívülről csengetés látszik. Ferenc bejön balról és átmegy a színen. SOREB (Ferenchez, jóindulattal): Csenget­t, kérem ... ERENC: Hallottam, kérem. Azért va­­k itt, hogy halljam a csengőt. (A középső 1-5 felé megy.) HORER (még finomabb): Nagyon helyes, ag kell jegyeznem azonban, — ha figyel­getni voltam bátor a csengőre. — FERENC: Rögtön, kérem, csak előbb ki­töri az ajtót. (Eltűnik középről.) 10 perc^1 Ferenc jön vissza Helvét Cica kisasszonnyal, akit beenged maga előtt.) HICA: Jó napot. HOREB (nem mozdult, ahogy várta vissza rencet. S most folytatja) — ha figyelmez­eti voltam bátor a csengetésre, abból a fel­ésből indultam ki, hogy talán éppen a­­z úr érkezik meg s ne várjon az ajtó Itt... FERENC: Először is a tanár úr nem ér­tik, csak egy óra múlva... .ICA: Hogyan, kérem? ... a tanár úr? . .. TERENC (átbeszél rajta): ...másodszor tig, a tanár úr nem szokott csengetni, ti van kulcsa a lakásához. 1RICA: Nem értem, kérem? A tanár úr? ... SOREB (Cicához): Bocsánatot kérek, ön­t­je meg, hogy befejezzzük. Metódikus ember­emre szeretem befejezni a dolgokat, mert a lelkek békéjéhez vezet. Azonfelül ez eset­ben meg kell világítanom egy gondolat­menetet. CICA: Csak tessék, kérem... HORER (Ferenchez): Ha abból a feltevés­ből indultam ki, hogy talán maga Tardy-Koos tanár úr az, aki csenget a lakása ajta­ján, egyszerűen ott leli magyarázatát, hogy jómagam, hasonlóképpen egyetemi tanár, noha nyugállományban, igenis csengetni szoktam a tulajdon ajtómon és ezt nemcsak akkor, amikor egy távoli utazásomból ér­kezem, de akkor is, ha egyszerűen szokott sétámról jövök haza. Akkor is csengetek. Rendszerint háromszor szoktam csengetni. Ezzel tartozom tulajdon nyugalmamnak, tapintatomnak, elővigyázatosságomnak s filozófiámnak. Nős ember vagyok, kérem. FERENC: Tardy-Kóos tanár úr özvegy ember, ő egészen bátran bejöhet a lakásába, minden elővigyázatosság nélkül. HORER: Ez az, amit nem tudok. Amit tu­dok, csak annyi, hogy az életben és a törté­nelemben, éppen a bizonytalan az, ami pozi­tív. IRTA/SZOMORY DEZSŐ Ezen darab előadási joga kizárólag dr. Marton Sándor színpadi kiadó­vállalatától (Budapest, IV . Bécsi­ utca 1.) szerezhető meg. Az engedély­nélküli előadást szigorúan bünteti az 1921. évi LIV. t.-c. Copyright 1930. by dr. Alexander Marton. Szinre került először a VÍGSZÍNHÁZBAN 1930 január 31-én, a következő szereposztásban: Tardy-Kóos Géza Hegedűs Gyula Horeb Homér . . Gárdonyi Lajos Tardy-Kóos György trajmássy Miklós Helvét Cica . . Ladomerszky M Takáts Alice . . Gombaszögi Frida Ferenc .... Makláry Zoltán Takáts Zuárd . . Góth Sándor Gazdasszony . . Esterházy Ilona Markovitsné . . Vágóné Margit Pongrác .... Szegő Endre Markovits László Törzs Jenő Egy kövér ur . Árkossy Vilmos Mikes Ilonának, mire húsz éves lesz. . . '69

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék