Színházi Élet, 1931. február 8–14. (21. évfolyam, 7. szám)
1931-02-08 / 7. szám
— pillanatban már eszébe is jutott, hogy Faragó Sándor és László Aladár nagysikerű vígjátékáról, az „Egy lány, aki mer"-ről van szó. Kramer úr meg akart takarítani néhány pezetát és azért fejezte ki magát ilyen klasszikus rövidséggel. — Annál részletesebben mesélje el hát a legjobb pletykát! — Csak még egy pillanat. Bárdos Artúrt a naivak atyjának nevezik színházi körökben. Nem éppen jogtalanul, mert ő fedezte fel eddig a legismertebb pesti naivákat, Gaál Franciskát, Ilosvay Rózsit, Somogyi Bogyót és Turay Idát. A „naivak atyja" most egy előkelő társaságbeli úrileányt tanít a színészet mesterfogásaira és a beavatottak azt mondják, hogy az egyik pesti színházban nemsokára új Bárdos-naivát avatnak. — Sok szerencsét! — Tekintettel a főszezonra, három pletykát mesélek. Első számú pletykám: az ismert és divatos egyetemi magántanár fogorvos rendelője előtt két pirostaxi várakozott. A két pirostaxi történetesen két primadoninát hozott a tanárhoz, ahol bizony néha sokáig kell várakozni. Az első számú primadonna, Reke Gabriella végzett először és az utcára érve, — minthogy egyik pirostaxi csodálatosképpen hasonlít a másikra — összecserélte a két várakozó kocsit. Nem a saját taxijába szállt be, hanem másik primadonnájéba. — És honnan vette észre, hogy tévedett? — A taxiban már ötnegyed óra óta türelmesen várt egy rokonszenves és kedves fiatalember, a pesti társaság ismert tagja. A nagy sietségben csaknem az ölébe ült. — Halljuk a második számú pletykát. — A művészpárnál az utóbbi időben nagy vacsorák és bridge-partik voltak. Társaságban, nyilvános helyen sokat mutatkoztak együtt. A napokban a művészt megfogta egyik barátja és így szólt: ,,Kérlek szépen, mondd meg a feleségednek..." — A művész elhárító mozdulatot tett: „Nem tudom átadni az üzenetedet, mert a feleségemmel hetek óta nem beszélek." ,,Hiszen állandóan együtt vagytok!?" „Igen, de bridge-műszavakon kívül egyetlen mondatot sem intéztünk egymáshoz.11 — És a harmadik pletyka? — A szeretetreméltó színigazgató minden hódolatával elhalmozza a nagytehetségű primadonnát. A nagytehetségű primadonna a múlt héten egy konkurrens színházban lépett fel óriási sikerrel. A főpróbát végigizgulta a konkurrens színigazgató is. Hogy milyen érzelmek dúltak a lelkében, azt senki sem tudta. Bizonyos, hogy a színháznak nem óhajtott túlságosan nagy sikert, viszont az is kétségtelen, hogy a primadonnának nagy diadalt és sok fellépti díjat kívánt. A főpróba második felvonása után az újdonság szerzője nyíltan megkérdezte: „Mondd meg őszintén, a lelked legbensejében milyen sorsot .•kívánsz ennek a darabnak?" Az igazgató nagyot sóhajtott s aztán igy szült: „Azt kívánom, hogy _százszor menjen — üres házak mellett." Kezeket csókolom! 11. Sándor Erzsi, az Operaház művésznője és Kabos Gyula a Tátrában pihenik ki az idei szezon fáradalmait. Már amennyiben a síelés pihenésnek számit _ ,