Színházi Élet, 1931. február 8–14. (21. évfolyam, 7. szám)

1931-02-08 / 7. szám

Erzsébet angol király­nő, az egyik londoni ud­vari bálon legyezőjével megütötte Essex grófját. Ennek a váratlan báli epizódnak valami as­­szonyi pletyka volt az oka. A pletyka Essex grófról és Ruthland gróf­nőről kitört szólt. És másnap az Írországi láza­dás. A régi báloknak íme még történelmi szerepük is volt. Egyáltalán ma már el sem lehet képzelni, hogy milyen jelentősége volt — húsz-harminc év­vel ezelőtt is — a bálnak. A múlt század végén pél­dául egy év alatt négy­százmillió legyező fogyott el, természetesen nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon. Borgia Lucrézia egy bálon két hercegséget ka­pott VI. Sándortól, egyet­len táncáért. A híres pesti „elit­bálok" ma már csak em­lékekben élnek. Ezek a képek felelevenítik a régi emlékeket. A legszebb és legelőkelőbb pesti bál­királynők fényképei... Szapáry Pál gróf, ami­kor helyet követelt 1896-ban az ünnepségek pro­gramjában a millenniumi bál számára, a követke­zőket írta: „A mi kiállított tár­gyaink élni, mozogni, be­szélni, tréfálni fognak. ” Aigner I­enke és Sasmil Margit Daran.ii­­ j.tulán­é £der Pálné P. Márkus Emilia Báró Dániel Ernőné OINIKM

Next