Színházi Élet, 1931. május 24–30. (21. évfolyam, 22. szám)
1931-05-24 / 22. szám
vagy színésznőt, akire a legteljesebben illett a szerep. Íme, a siker másik titka:— nála nem volt rossz szereposztás. Mikor a Biró Lajossal közösen írt Cárnő című darabunkat Belasco még a háború előtt Ida Rolandtól látta, ajánlatot tett a művésznőnek, hogy tanulja meg angolul a szerepet s játssza el nála. Közbejött a háború, Roland nem tanult meg angolul, Belasco évekig keresett megfelelő színésznőt a szerepre. Kipróbálta egyiket, másikat vidéken — egyik sem volt abszolút jó. Évekig kísérletett így — míg végre egy másik igazgatónál találta meg a megfelelő színésznőt. Doris Keants akkor a másik igazgatóval együtt produkálta a darabot. Hihetetlen mennyiségű próbát tartott minden darabjából. Sohase nyugodott bele abba, hogy „elég jó" — nála mindig a legjobbat kellett adni. Minden művészétől és minden munkásától a legtöbbet kényszerítette ki, — nála megszűnt a bizonytalanság. Remek játékmester volt, de semmit sem bízott a véletlenre, a szerencsére, vagy a hangulatra — addig próbált, gyakorolt, nyugtalankodott, míg minden a lehető legjobban ment. Akkor aztán nyugodtan ülhetett be érdekes ősz fejével, paposan magasra gombolt fekete kabátjában a premieren a páholyba. Hogy az érdeklődés felkeltésének, a reklámnak szintén nagy mestere volt, az természetes. Sokszor volt alkalmam találkozni vele New Yorkban — egy hosszú délutánra emlékszem, amit nála töltöttem, fantasztikus dolgozószobájában mindenféle színpadi rekvizitumok, fegyverek, képek, öreg fóliánsok között, mert magánéletében is szerette egy kicsit a misztikumot. Különben melegszívű, minden iránt érdeklődő, igen művelt s tájékozott ember volt, — minket, magyarokat különösen szeretett — a magyar darab első helyen volt nála felírva. Érdekes, hogy amint Beöthyt nálunk „Vezér"-nek, Belascot New Yorkban mindenki „Gouverneur"nek, kormányzónak hívta. Vezér és kormányzó most már csendesen pihen a temetőben. Belasco az életet nem tartotta lezártnak a halállal. Mióta egyik forrón szeretett leánya meghalt, egyre mélyebben s merült el a spiritizmusba végül teljes meggyőződéssel hitt a szellemvilágban. Talán ő már tudja a nagy titkot, melyhez a mi értelmünk fel nem ér. David Brtusco