Színházi Élet, 1931. május 24–30. (21. évfolyam, 22. szám)

1931-05-24 / 22. szám

vagy színésznőt, akire a legteljesebben illett a szerep. Íme, a siker másik titka:­­— nála nem volt rossz szereposztás. Mikor a Biró Lajossal közösen írt Cárnő cím­ű darabunkat Belasco még a háború előtt Ida Rolandtól látta, ajánlatot tett a művésznőnek, hogy tanulja meg angolul a szerepet s játssza el nála. Közbejött a háború, Roland nem tanult meg angolul, Belasco évekig keresett megfelelő színésznőt a szerepre. Kipróbálta egyiket, másikat vidéken — egyik sem volt abszolút jó. Évekig kísérletett így — míg végre egy másik igazgató­nál találta meg a megfelelő színésznőt. Doris Keant­s akkor a másik igazgató­val együtt produkálta a darabot. Hihetetlen mennyiségű próbát tartott minden darabjából. Sohase nyugo­dott bele abba, hogy „elég jó" — nála mindig a legjobbat kellett adni. Minden művészétől és minden munkásától a legtöbbet kényszerítette ki, — nála meg­szűnt a bizonytalanság. Remek játékmester volt, de semmit sem bízott a vélet­lenre, a szerencsére, vagy a hangulatra — addig próbált, gyakorolt, nyugtalan­kodott, míg minden a lehető legjobban ment. Akkor aztán nyugodtan ülhetett be érdekes ősz fejével, paposan magasra gombolt fekete kabátjában a premie­ren a páholyba. Hogy az érdeklődés felkeltésének, a reklámnak szintén nagy mestere volt, az természetes. Sokszor volt alkalmam találkozni vele New Yorkban — egy hosszú dél­utánra emlékszem, amit nála töltöttem, fantasztikus dolgozószobájában min­denféle színpadi rekvizitumok, fegyverek, képek, öreg fóliánsok között, mert magánéletében is szerette egy kicsit a misztikumot. Különben melegszívű, minden iránt érdeklődő, igen művelt s tájékozott em­ber volt, — minket, ma­gyarokat különösen sze­retett — a magyar da­rab első helyen volt nála felírva. Érdekes, hogy amint Beöthyt ná­lunk „Vezér"-nek, Be­lascot New Yorkban mindenki „Gouverneur"­nek, kormányzónak hív­ta. Vezér és kormányzó most már csendesen pi­hen a temetőben. Be­lasco az életet nem tar­totta lezártnak a halál­lal. Mióta egyik forrón szeretett leánya meg­halt, egyre mélyebben s merült el a spiritizmusba végül teljes meggyő­ződéssel hitt a szellem­világban. Talán ő már tudja a nagy titkot, melyhez a mi értelmünk fel nem ér. David Brtusco

Next