Színházi Élet, 1931. július 12–18. (21. évfolyam, 29. szám)
1931-07-12 / 29. szám
Hogyan lesz a kutyából kalap? Ma: LOVÁSZ Y KAHOI Y Feleségem és én elhatározunk, hogy kutyát veszünk. Hadd legyen egyszer már Pesten is kutyavásár. Mégpedig egy skót terriert. Én azt mondtam, vegyünk fehéret. Az nagyon hamar piszkolódik, feleltem, inkább koromfeketét. Szóval kiegyeztünk egy tarka kutyában, aminek a füle és a farka fehér, a többi szőrzete pedig fekete. És gyűjtöttük a pénzt. Tizenkét héten át félretettünk a heti kosztpénzből öt pengőt. Mikor a dohány együtt volt, feleségem jobbra ment én pedig balra, ő ment a kutyát megvenni, én pedig a hozzávaló szíjat és szájkosarat. Én már tizenegykor otthon voltam a szíjjal és a szájkosárral. Feleségem negyednégykor vetődött haza. Holt fáradtan. — Hol a kutya? — kérdeztem. — Nem látod? — kérdezte ő. — Nem. — Akkor nyisd ki a szemed, mamlaszt kinyitottam. — Nem látom a kutyát! — mondtam. — Nem látod? Hát ez micsoda? Kérdezte ő és a feje búbjára mutatott. Most vettem csak észre, hogy új kalap van a fején. — Pardon, — jegyeztem meg csendesen — ennek se füle, se farka. Se nem fehér, se nem fekete, hanem kanárisárga. És nincs is szőre, hanem csak szalmája. Hol vetted ezt a széleskarimájú kutyát? — A kalaposüzletben. — Miféle kalaposüzletben? — Abban a kalapszalonban, ahová bementem érdeklődni, hogy hol lehet itt a közelben egy olyan feketeszőrű skót terriert kapni, amelyiknek a füle és a farka fehér. — És mit mondtak? — Hogy ilyen hely nem létezik. Egész Pesten nem kapok fekete skót kutyát fehér farkkal és fülekkel. Különben is a széleskarimájú a divat, így aztán megmaradtam a széleskarima mellett. Ez sem kerül többe hatvannál. — És most mit csináljak a kutyaszíjjal, amit vettem? — — Add ide, majd kérdeztem, átalakítom bőrömnek — szólt a feleségem és máris a dereka köré csavarta a szíjat. — És mi legyen a szájkosárral? — Azt tartsd meg magadnak, mert tulkokat fecsegsz! Szóval: igy lesz a kutyából kalap . . . — KAPTAM EGY NAGYSZERŰ RECEPTET. HOGYAN LEHET OTTHON BARACKPÁLINKÁT az, hogy ment? Szaladt. Márkus Alfréd megjegyzi: FŐZNI ... ÉS SAJNOS, NINCS OTTHONOM. PECH — MI BAJOD VAN ÖREGEM? tette a földre. A kislány belekapaszkodott a zongorába, egyszerre azonban elengedte és egészen az ajtóig ment. MI A SZOKÁS HATALMA — Mit csinál az urad? MUZSIKUSOK EGYMÁS KÖZT Eisemann Mihály meséli Márkus Alfrédnak: —• Gárdonyban a szomszédunk kislánya, most tanul járni. A napokban nálunk volt. A mamája le— Biztosan az egyik új szerzeményedet játszottad neki. — Mint jó autós, meg akarja nézni, hopis mitől kapott, ez a teve defektet. (Lustige) 50