Színházi Élet, 1931. július 12–18. (21. évfolyam, 29. szám)

1931-07-12 / 29. szám

Hogyan lesz a kutyából kalap? Ma: LOVÁSZ Y KAHOI­ Y Feleségem és én elhatározunk, hogy ku­tyát veszünk. Hadd legyen egyszer már Pesten is kutyavásár. Mégpedig egy skót terriert. Én azt mondtam, vegyünk fehé­ret. Az nagyon hamar piszkolódik, felelte­m, inkább koromfeketét. Szóval kiegyez­tünk egy tarka kutyában, aminek a füle és a farka fehér, a többi szőrzete pedig fekete. És gyűjtöttük a pénzt. Tizenkét héten át félretettünk a heti kosztpénzből öt pen­gőt. Mikor a dohány együtt volt, feleségem jobbra ment én pedig balra, ő ment a kutyát megvenni, én pedig a hozzávaló szíjat és szájkosarat. Én már tizenegykor otthon voltam a szíjjal és a szájkosárral. Feleségem negyed­négykor vetődött haza. Holt fáradtan. — Hol a kutya? — kérdeztem. — Nem látod? — kérdezte ő. — Nem. — Akkor nyisd ki a szemed, mamlaszt kinyitottam. — Nem látom a kutyát! — mondtam. — Nem látod? Hát ez micsoda? Kérdezte ő és a feje búbjára mutatott. Most vettem csak észre, hogy új kalap van a fején. — Pardon, — jegyeztem meg csendesen — ennek se füle, se farka. Se nem fehér, se nem fekete, hanem kanárisárga. És nincs is szőre, hanem csak szalmája. Hol vetted ezt a széleskarimájú kutyát? — A kalaposüzletben. — Miféle kalaposüzletben? — Abban a kalapszalonban, ahová be­mentem érdeklődni, hogy hol lehet itt a közelben egy olyan feketeszőrű skót ter­riert kapni, amelyiknek a füle és a farka fehér. — És mit mondtak? — Hogy ilyen hely nem létezik. Egész Pesten nem kapok fekete skót kutyát fe­hér farkkal és fülekkel. Különben is a széleskarimájú a divat, így aztán meg­maradtam a széleskarima mellett. Ez sem kerül többe hatvannál. — És most mit csináljak a kutyaszíjjal, amit vettem? — — Add ide, majd kérdeztem, átalakítom bőrömnek — szólt a feleségem és máris a de­reka köré csavarta a szíjat. — És mi legyen a szájkosárral? — Azt tartsd meg magadnak, mert tul­kokat fecsegsz! Szóval: igy lesz a kutyából kalap . . . — KAPTAM EGY NAGYSZERŰ RECEPTET. HOGYAN LEHET OTTHON BARACKPÁLINKÁT az, hogy ment? Szaladt. Márkus Alfréd megjegyzi: FŐZNI ... ÉS SAJNOS, NINCS OTTHONOM. PECH — MI BAJOD VAN ÖREGEM? tette a földre. A kislány belekapaszkodott a zongo­rába, egyszerre azonban elengedte és egészen az aj­tóig ment. MI A SZOKÁS HATALMA — Mit csinál az urad? MUZSIKUSOK EGYMÁS KÖZT Eisemann Mihály meséli Márkus Alfrédnak: —• Gárdonyban a szom­szédunk kislánya, most ta­nul járni. A napokban ná­lunk volt. A mamája le­— Biztosan az egyik új szerzeményedet játszottad neki. — Mint jó autós, meg akarja nézni, hopis mitől kapott, ez a teve defektet. (Lustige) 50

Next