Színházi Élet, 1931. december 27–1932. január 2. (22. évfolyam, 1. szám)

1931-12-27 / 1. szám

pengő differencia van. TERKA: Hallatlan... És nem is borotvál­kozott. BENEDEK: Igaz. SCHNEIDER: De kérlek, mit akarsz tőle? TERKA: Egy üzletvezető nem járhat így. SCHNEIDER: Nézze Benedek úr, menjen haza, öltözzön diszmagyarba és ugy hozza a lányomnak a fuvarleveleket. Sarkantyúja van? BENEDEK: Van. SCHNEIDER: Hát azt is vegye fel! BENEDEK (el). (A telefon cseng.) SCHNEIDER: Már ismerem ezt a csenge­tést. Az anyád... A­z anyád ... (Felveszi a hallgatót, nagyon udvariasan): Halló! Mama te vagy? A Terkát? . . . Azonnal küldöm... Terka az édesanyád akar beszélni veled. HARMADIK KÉP (Szalon a Schneider-villában, Schneiderné telefonál.) Terka te vagy? ... Mi van veled? Makáts úr, a mi kedves Makáts barátunk már félórája itt ül. (Az irodában. NEGYEDIK KÉP Terka dühösen a telefonba.) Ja, arról egészen megfeledkeztem. Mondd meg neki, hogy dolgom van, nem érek rá. És­­ azt is mondhatod neki, hogy ne lógjon foly­ton a nyakamon. ÖTÖDIK KÉP (Szalon. Schneiderné a telefonba): Igen fiacskám, megmondom. (Makátshoz fordul.) A kislányom szívélyes üdvözletét kü­ldi. MAKÁTS: Kézcsók nagyságos asszonynak. Boldoggá tesz, igazán boldoggá te?s/ és Terka kisasszony ... Mást nem üzen­ SCHNEIDERNÉ (zavartan): De üzent... Csakhogy azt nem mondom meg, nem aka­rom, hogy túlságosan elbízza magát. (A te­lefonba): Szóval, mikor leszel itt kislányom? Hiszen tenniszezni akartatok ma délben. (Az irodában. HATODIK KÉP Terka dühösen a telefonba): Érts­d meg anyus, nem érek rá. Mond­d meg annak a Makátsnak, hogy ne várjon. (L­eteszi a kagylót.) • SCHNEIDER (ijedten): Mi az, hogy ne vár­jon, de igenis várjon! (Felkapja a kagylót.) Halló! Halló! (De már nem válaszol senki, hát leteszi a kagylót és Terkához fordul.) Terka, az Istenért. . . Hát elfelejted, hogy Makáts nagybátyjától függ a városi sziuét­szállítás? Ha ezt megkapjuk, te vagy a leg­gazdagabb lány Pesten. HETEDIK KÉP (Hall Schneiderék villájában.) CSELÉDKÖZVETÍTŐ: Ez az alkalmazott, akit mi szállítunk, kifogástalan. Például az az inas, akit volt szerencsém ajánlani, hu­szonhét évig szolgált egy grófi házban. SCHNEIDERNÉ: Dehát mondtam kérem, nekem nem inas kell, hanem szobaleány. KÖZVETÍTŐ: Ugyan kérem, ki tart máma szobaleányt. Egy ilyen úri háznak díszt ad egy ilyen inas. SCHNEIDERNÉ: No igen, igen, dehát mégis egy inas ... Tudja kissé szokatlan ... KÖZ­VETÍTŐ: Huszonhat évig szolgált egy grófi házban. SCHNEIDER (bejön). KÖZVETÍTŐ: Csókolom a kezét nagysá­gos asszonyom, egy félórán belül itt lesz. (Schneiderhez.) Van szerencsém, alázatos szolgája. (El.) SCHNEIDER: Ki volt ez a cigányprímás? SCHNEIDERNÉ: A cselédközvetítő. SCHNEIDER: Mama, te még egy cselédet akarsz felvenni? SCHNEIDERNÉ: Igen, hét szobához nein elég egy leány. NYOLCADIK KÉP (Schneider-villa előtt. Egy kis sportautó merész kanyarulattal befordul és hirtelen megáll. A kocsit Benedek vezette, aki kiugrik a kocsiból és kisegíti Terkát. Búcsúznak. Nem­a jelenet.) KILENCEDIK KÉP (Az ebédlő ablakában. Schneider és Schnei­derné néznek lefelé.) SCHNEIDERNÉ: Papa, nekem nem tetszik, <5c­ulcider Kaho­. Gyula Mátyás nufytuvam) t

Next