Színházi Élet, 1931. december 27–1932. január 2. (22. évfolyam, 1. szám)

1931-12-27 / 1. szám

TIZENÖTÖDIK KÉP (Ebédlő. A bútorokat már kicserélték. Hyp­polit szemlét tart a kibővített személyzet fölött.) HYPPOLIT (könnyed mozdulattal a sorra mutat): Meg méltóztat elégedve lenni, nagy­ságos asszonyom? SCHNEI­DER­NÉ (estélyi ruhában, lorgnon­nal, előkelően): Tökéletesen, kedves Hyppo-Iit. A lakás ... az uj bútorok ... a személy­zet... igazán pompás. TIZENHATODIK KÉP (Előszoba. Az uj portás előzékenyen kinyitja az ajtót. Schneider belép, de megütközve állva marad, mint aki tévedésből idegen házba jutott be. Mielőtt szóhoz juthatna, már ott van a komornyik és a kalapja után nyúl.) SCHNEIDER: Na, mit akar a kalapomtól? Kicsoda maga? KOMORNYIK: Az uj másodkomornyik va­gyok. SCHNEIDER (csodálkozva nagyot nyel): Ugy? (Fel akarja akasztani a kalapját.) Hol van innen a fogas? KOMORNYIK (elveszi a kalapot): A ruha­tár a szuterrénben van. SCHNEIDER: Ruhatár? Mi az, színházban vagyunk? (Tétovázva nézegetve bejön.) SZOBALÁNY: Kit méltóztatik keresni? SCHNEIDER (körülnéz): Mondja kérem, ez a Schneider-villa? SZOBALÁNY: Igenis kérem. TÓBIÁS (Schneiderhez lép): Alázatos szol­gája nagyságos uram. SCHNEIDER (rámered, első pillanatban nem ismeri fel): Tóbiás, hát magával mi van? TÓBIÁS (a bajuszára mutat és csak annyit mond panaszosan): Hyppodron! TIZENHETEDIK KÉP (Hall.) SCHNEIDERNÉ (bejön, meglátja a férjét) Mátyás, siess kérlek. Egy óra múlva szer­vírozzák a soupert. SCHNEIDER: Mit csinálnak, micsodával? És mama, hogy nézel te ki? Bálba megyünk? SCHNEIDERNÉ (mintha ez a világ legter­mészetesebb dolga lenne): Nem, csak a sou­perhoz öltöztem át és természetesen neked is fel kell venni a szmokingodat, Mátyás. SCHNEIDER: Megőrültél? Szmokingot? SCHNEIDERNÉ: Kérlek, kérdezd meg » Hyppolit, a gróf is minden este ... SCHNEIDER: Az nekem mindegy, hogy a gróf mit csinált. A szmokingot nem veszem fel. SCHNEIDERNÉ: Mátyás, vedd fel a szmokingot. SCHNEIDER (dühében valami nagyot akar mondani): Nézd mama, hogy a gyönyörű bútoraimat kidobtátok és nem ismerem ki saját magamat a lakásomban, rendben van. Hogy soupernak nevezed a vacsorát, rendben van. Hogy engem egyszerre Mátyásnak ne­vezel, rendben van. De hogy azt kívánod, hogy én a saját marhapörköltem tiszteletére szmokingot vegyek, soha. Érted? Soha! TIZENNYOLCADIK KÉP (Hálószoba.) SCHNEIDER­­ a tükör előtt keservesen kín­lódva próbálja a szmoking gallérját begom­bolni. Hánt egyet a gallérján. Az inggomb le­esik. Schneider kétségbeesve egy karosszékbe roskad, pont az odakészített lakkcipőjére. Felugrik és dühösen földhöz vágja a cipőt. .. földön látni a cipőt, mellette a széttört inggombot. Schneider felveszi a gombot és kajánul mondja)- Hát ma mégsem lesz szmoking. (F­ s boldogan a belépő Hyppolit­hoz): Ma nem­ lesz szmoking. (És mutatja az eltört inggombot.) HYPPOLIT (a gombra néz, majd szolgálat­kész meghajlással a zsebébe nyúl és egy do­bozt vesz elő, felnyitja, egy inggomb-garni­túra van benne). SCHNEIDER (ránéz Hyppolitra, majd sor­sába beletörődve, a gomb után nyúl). TIZENKILENCEDIK KÉP (Szalon, Terka zongorázik.) MAKÁTS (miután több ízben hiába szólt Fenyvessy Éva (Schneider Terka) 49

Next