Színházi Élet, 1932. szeptember 25–október 1. (22. évfolyam, 40. szám)
1932-09-25 / 40. szám
tavaly, amikor a Magda otthagyta a Tónit, mert a Lusztig kibékült a feleségével... ILONA (szédülten): Mi?! , rot. CICA: Nem érted? Nem baj! Egyél cuk(Kínálja.) ILONA: Na, és micsoda az a fiú? CICA: Oh... igen előkelő férfiú. Szerkesztő: Remek összeköttetései vannak. Megígérte, ha elvégzem a színiiskolát, híres filmszínésznőt csinál belőlem ! ILONA: Hogy hívják? CICA: Vili. Schnur Vili. Te... olyan jópofa fiul Tegnap már együtt vacsoráztunk a szigeten. Képzeld ! Meg is csókold Egyél cukrot! ILONA: És a mamád tud erről? CICA: Részben. Azt például, hogy vacsoráztam tegnap, azt tudja. Azt például, hogy a Vilivel vacsoráztam tegnap, azt például nem tudja. ILONA: Hogy tehetsz ilyet?! CICA: Ezt te nem érted. A mama a sivár jelen ... Viszont a virágos jövő ... ILONA (kedvesen): ...a .Schnur Vili... CICA: Az. (Boldogan) Egyél cukrod... (Kínálja.) És most idehallgass! Vili eljön hozzánk ma teára. Elhozza egy barátját is. Egy dúsgazdag földbirtokost. Okvetlen se kell, hogy gyere te is. ILONA: Én? Minek? CICA: Bemutatlak a földbirtokosnak. Hátha megcsinálod a szerencsédet. Az ilyen vidéki fiú könnyű eset. Kicsit hercigeskedsz, kicsit adod a bankot, kicsit beszélsz, kicsit hallgatsz és kész a pakli. Mikor jössz le?! ILONA (kedvesen): Semmikor. Nem megyek! CICA (elkeseredetten): Hát veled már sose lehet okosan beszélni? ILONA: Erről nem. CICA: Mondd, mit akarsz te tulajdonképpen? Életed végéig jegyeket osztogatni a mozipénztárban a tizenhat nők?! Ez egy öröm? (őszinte éven felüliekkétségbeeséssel.) Rémes!... Pedig a Vili direkt a te kedvedért hozza el a barátját!... Most mit csináljak? ILONA (mosolyogva): Egyél cukrot! (Kínálja, kint csengetés.) Ez ki lehet? PEMETÉNÉ (be): Egy úr keresi a Cica kisasszonyt. CICA (ijedten): A Viki Mondja neki, Pemete néni, hogy azonnal. PEMETÉNÉ (dörmögve el). CICA: Legalább Vilinek hadd mutassalak be, ha már itt van. ILONA: Csak nem képzeled, hogy így mutatkozom egy szerkesztő előtt! (Kiszalad jobbra.) CICA (legyint): Reménytelen.... (Kopogtatás.) Tessék ! 5. JELENET. Cica, Vili VILI (de balról): Kiszuihand, Cicuka! (Ének: „Zöldre van a rácsos kapa festve dallamára.) „Nem győztem már odalenn bevárni: Hát feljöttem, hát feljöttem magamat ajánlni!" (Prózában) Baj? CICA: Nem baj. VILI (meg akarja ölelni): Édes!... CICA (kisiklik): De Vili! Idegen helyen! (Gyorsan.) A barátját hol hagyta? VILI (előkelően): A hotelben, ő csak később jöhet. Majd érte megyek! (Vadul.) Édes!... CICA (újra kisiklik): Mondja... tényleg olyan gazdag az a fiu? VILI: Mi az hogy! Húszezer hold van mögötte ... (Félre.) Ha megáll az Eszterházy birtok előtt... Édes! CICA (kitér): Nem szabad! VILI: De hiszen az este ... CICA: Az más volt. Az este volt. Margitsziget ... kis lugas ... VILI (ábrándozva): Kis lugas... nagy cech... (Hirtelen.) Egy csókot! (Térdrehull.) CICA: Maga tökéletesen megőrült! VILI (átkulcsolja Cica lábát, hogy az mozdulni se tud): Ez vagyok én! Ha én valamit csinálok, azt tökéletesen csinálom. A szivem, a vagyonom, a jövőm, a multam, mindenem a magáé! És maga kiűz a hideg téli éjszakába! CICA: Miket beszél! Hisz most nyár van!.... VILI: Tudom. De a tél szebben hangzik. Különben pedig az én szívemben mindig tél van, ha boldogtalan vagyok. CICA: Maga boldogtalan? Miért? VILI: És ezt maga kérdi, boldogtalanságom szülőanyja?! (Ordít.) Igenis, az vagyok! Boldogtalan! Nem tudok maga miatt aludni! Nem tudok enni! Nem tudok inni! Nem tudok dolgozni! (Halkan.) Azt különben nem is akarok... (Kétségbeesetten.) De mit akar maga, az Isten szerelmére?! CICA: Hogy szeressen! VILI (hévvel): Szeretem! CICA: Hogy imádjon! VILI (hévvel): Imádom! CICA: Hogy meghaljon értem! VILI: Boldogan , ha aggkorom tetőfokára lépek. (Szélesen.) Az én életem úgysem élet! Sej-haj! CICA: Miért? VILI: Nagysága, nem bírom már. Azonnal szép lesz "az Sr kozmetikai intézetében Váci utca 17. Tel.: 87-778. Olcsó bérletrendszer. Tanítványok szakszerű kiképzése. 106