Színházi Élet, 1932. október 30–november 5. (22. évfolyam, 45. szám)

1932-10-30 / 45. szám

Akkor még ilyen viccesek voltak az urákl Legvidámabb párbaja nemrégen folyt le. Horti Sándor színész valami megjegy­zést tett egyik ismert primadonnánkra, akinek férje kénytelen kelletlen provo­kálta. A párbajt Rácz Vilmos vezette, ha­talmas nézőközönség jelenlétében. A férj nem mutatkozott valami nagy hősnek és állandóan Rácz Vili háta mögött kere­sett menedéket, úgyhogy Rácz a végén már kénytelen volt állandóan háta mögül előhalászni és az ellenféllel szembeállí­tani. Horti felismerte a helyzetet és klas­­szikus tragédiát kezdett játszani a kö­zönség legnagyobb épülésére. Tirádával támadt és miközben ellenfelét kereste, a „Cid"-ből idézett. — Na, vívóterem még nem élte ilyen kabarett... — jelenti ki Santelli. Befejezésül pedig elmondja, hogy most kezdi rendezni emlékiratait. Ezek az em­lékiratok a magyar vivósport újkorának történetkönyve lesz. A történetíró Santelli elbúcsúzik tőlem s következő pillanatban már egzech­oztatja egy vívónkat, az ő közismert halk tónusá­ban: — Gyerünk libamadár, kacsamadár ... allé! Gyorsabban ... szekonda fllószurász... BARCS IMRE Az első magyar hölgyvivőb Grit Bethlen Adámné, Bánffy Judith bírónő, Santelli Italo, Kendefy grófné, Bánffy Zsuzsa bírónő

Next