Színházi Élet, 1933. március 19–25. (23. évfolyam, 13. szám)

1933-03-19 / 13. szám

vonat, van Oderberg-Bressl­au, ez a gyor­sabb, félórával előbb ér Berlinbe. Egy brüsszeli folyóiratnak, a «Nord»­nak egyik példánya: «L'affaire Verlaine-Rimbaud». Kiadatlan anyag Verlaine brüsszeli tragédiájáról. A Budapesti Szemle 1932. márciusi száma, József fő­herceg négy versével. Sok új magyar folyóirat; java értelmetlen, szempontta­lan. Grimm meséd képekkel. * Ezek a könyvek hevernek az asztalom-Miért ! Nem tudom. Felgyűltek, ok nél­kül, mint annyi más az életben. Olvas­tam közben mást is. Feuchtwanger új regényét: *A zsidó háborút-1. Josephus Flavius regénye, Nero és Vespasian re­génye, Jeruzsálem pusztulásának regé­nye. Rendkívüli anyag, halott, történel­mi anyag, melybe az író forró lélekzet­vétellel lehel életet. Itt is Straphey mód­szere: a történelmi ember mintegy civil­ruhát kap, megifjodik néhány ezer év­vel. Nagy képek, nagyon élesi vonalak. Feuchtwanger meggyőző író, szenvedé­lyessége mindenkit elragad, csak őt nem. Mértéktartóan féktelen tud lenni, fe­gyelmezetten szenvedélyes. Messze az átlagos felett, kitűnő olvas­mány, ami hiányzik belőle, az, Füst Milán szavával, a Szentlélek. Olvastam egy kda remekművet is: Hughes, «Cyclon Jamaikában.» Az utolsó évtized egyik legtökéletesebb írása. Szerzője fiatal ang­ol író, öt gyermek története, kiket szüleik ,angol farmerek Jamaikában, a múlt század vége felé vitorláshajón Angliába küldenek. A hajót kalózok támadják meg, senkit sem bántanak, kirab­olják a hajókas­­szát s magukal viszik a gyermekeket. Elhamarodott lépésüket később keser­vesen megbánják, a gyermekek terrori­zálják a kalózhajót, valamilyen dél­tengerparti csempész­városban egyik gyermeket baleset éri, meghal; a gyermekek soha többé nem beszélnek erről, szolidaritásérzetből, tapintatból, finomságból hallgatnak . . . Végül megunják a kalózok a gyermekterrort, megszabadulnak foglyaiktól, a gyer­mekek hazakerülnek Angliába, s kár — utólag — megtudják, hogy mi­ka­lózok között voltak, rettenetesen kezde­nek hazudozni a rablók «kegyetlenségei­ről.» A brit flotta megmozdul, szegény, jámbor, ártatlan kalózokat befogják, Londonba hozzák s a gyermekek vallo­mása alapján természetesen felakasztják őket. Mindez csaknem szűkszavúan, s mégisi annyi színnel, ember és világ olyan csodálatos távlatával, gyermek és felnőtt egymáshoz való vonatkozásainak olyan, eddig még nem ismert titkaival, személytelenül előadva, — az író hangját nem hallod sehol, mindvégig a regény ad elő — ahogy ezt kortársaktól ritkán kaptuk eddig. Mostanában divat remek­műveket írni. Hughes könyve, e divat­tól függetlenül, csakugyan az. (Franciául olvastam egy fiatal angol regényét: Smith, «Pas­si calmer. Érdemes átla­pozni; van egy új, fiatal angol regény­író nemzedék, mely figyelemreméltó.) * A magam örömére, s őszinte élve­zettel olvastam Willy könyvét: «Les Aphrodisiaquest. Ez a könyv a szerelem terápiájára tanít. Rendkívül bölcs könyv, egyesíti Kelet és Nyugat minden tapasztalatát. Csak félek, keveset ér a gyakorlatban, amire tanít Az iroda­lom tanítása gyakran megbukik a prak­tikus életben. Willy szobatudóst, mint mindenki, aki a szerelem titkaival elmé­letben foglalkozik. Olvastam Céline könyvét megkerülni, el­­kell olvasni­ is, nem lehet Ez az a könyv (Voyage au bout de la nuit) amely nem nyerte meg a G­oncourt-dí­jat... Szerzője orvos Párizsban. Nem, szerzője író Párizsban. A szerző magánembert játszik, akinek «nem fontos» az írás, csak úgy «elmondja, ami eszébe jut...» Ez a hányavetiség nem éppen jóhiszemű. Céline író, akinek mindennél fontosabb az irodalom, melyet nagy kínok árán, rendkívüli figyelemmel és felkészült­séggel közelít meg. Az esztendő legfon­tosabb francia­­ könyve. Nem éppen ké­nyelmes olvasmány. De tudomásul kell venni, állást kell foglalni mellette, vagy ellene. (Két hónappal elolvasása után vettem észre, hogy döntöttem. Mellette.) * A könyvek. Igaza lenne Nagy Fri­gyesnek? Az emberek, az se kutya. ro o

Next