Színházi Élet, 1933. november 12–18. (23. évfolyam, 47. szám)

1933-11-12 / 47. szám

ne es a szépség J^ita : /fripiez %il^yyu>vici — Hát milyen a szép nő? — kérdez­tem egy bölcs parasztot Elgondolkozott : — A szép nő, — a szép ruha. Ennyit mondott rá. Nagy egészében igaza van. A szép­ség kultúra kérdése. A szépség meg­tartása még sokkal inkább. A testet kezelni kell, a születéstől kezdve, csak akkor­­nyeri el a tökéletes for­mát. Nyomorban nem fejlődhetik ki a test szépsége. Ha adatik is egy-egy tökéletes jelenség, azt hamar tönkre teszi a nélkülözés, a súlyos testi­­ Tinika s a vele járó kimerültség. Vi­szont az agyonkezelés egyrészt ne­vetséges, másrészt ártalmas. Erről pompás szatírát játszanak most a Belvárosi Színházban. Bé­keffi István darabja a «Kozmetika» messze kiemelkedik a szórakoztató darabok felett. Valósággal kortörté­nelmi dokumentum. Molléri ötlet és játék. Pláne, hogy Titkos Ilona eb­ben a darabban jelent meg először humora, malíciája, komikai vénája teljes gazdagságában. Ma, amikor a világrend távolságá­ban pillanatonként szállanak szembe a végletek, ez a szatíra szinte ütkö­zőpontot jelent. A kar kozmetikája TITKOS ILONA (Foto Angelo)

Next