Színházi Élet, 1934. április 1–7. (24. évfolyam, 15. szám)
1934-04-01 / 15. szám
Hatvanyiil —SZÍNHÁZI LEFELE Nemzeti Színház; Aranybástya, színjáték három felvonásban. Irta: Surányi Miklós. Rendező: Csathó Kálmán. Főszereplők: Bajor Gizi (hármas szerepben, mindháromban gyönyörű), Aczél Ilona, Gombaszögi Irén, Aghy Erzsi, Eőry Kató, Kiss Ferenc, Sugár Károly, Mihályfi Béla, Perényi László, Timár József, Petheő Attila. A díszleteket Upor Tibor, a jelmezeket Nagyajtai Teréz tervezte. (Díszletek megjárják — jelmezek szépek.) Ennyire volnánk. No és most gyerünk... Pár szót a darabról ... Itt ülünk és rágjuk (örömtelen a ceruza végét eledel, de legalább nem hizlal). Mit írjunk? Úgy únjuk folyton ismételni magunkat. Annyira szeretnénk leírni, hogy a Nemzeti Színház premierje számunkra zavartalan élvezet és repesve számoljuk a perceket egyik premiertől a másikig (sajnos, rendkívül kevés percet kell számolnunk). Hiába firkálunk össze-vissza, hiába húzzuk-halogatjuk, rá kell térnünk a tárgyra. Surányi Miklós a legnépszerűbb magyar írók egyike, nagytehetségű, nagyműveltségű, olyan név, amely a közönségre nézve vonzerő. Ezeket az elvitázhatatlan előnyöket írjuk rögtön a színház javára. Rovására viszont azt kell írnunk, hogy nem egészen értjük az »Aranybástya« tanulságát. Mit akar az író mondani, milyen igazságra akar rávezetni? Az Aranybástya a mindig aktuális zsidókérdést tárgyalja. Három felvonás — három generáció. Egy frankfurti bankár-család története 1792—1840 között. Nem életkép, hanem probléma. Probléma, melynek nincsen megoldása . . . Surányi elmondja, hogy a zsidók aranybástya mögött élnek. Nem érdekli őket más, csak a pénz és az üzlet... Istenük a legbosszúállóbb Jehova. Fanatikus vakságban élnek. — Meg tudod ezt bocsátani? — Soha ... És elfelejteni se ... Ez a legrosszabb Sugár Károly és Bajor Gizi Nemzeti Színház: »Aranybástya.