Színházi Élet, 1934. április 1–7. (24. évfolyam, 15. szám)

1934-04-01 / 15. szám

Hatvany­iil —SZÍNHÁZI LEFELE Nemzeti Színház; Aranybástya, színjáték három felvonásban. Irta: Surányi Miklós. Rendező: Csathó Kálmán. Főszereplők: Bajor Gizi (hármas szerepben, mindháromban gyönyörű), Aczél Ilona, Gombaszögi Irén, Aghy Erzsi, Eőry Kató, Kiss Ferenc, Sugár Károly, Mihályfi Bé­la, Perényi László, Timár József, Petheő Attila. A díszleteket Upor Ti­bor, a jelmezeket Nagyajtai Teréz tervezte. (Díszletek megjárják — jel­mezek szépek.) Ennyire volnánk. No és most gyerünk... Pár szót a da­rabról ... Itt ülünk és rágjuk (örömtelen a ceruza végét eledel, de legalább nem hizlal). Mit írjunk? Úgy únjuk folyton ismételni ma­gunkat. Annyira szeret­nénk leírni, hogy a Nem­zeti Színház premierje számunkra zavartalan élvezet és repesve szá­moljuk a perceket egyik premiertől a másikig (sajnos, rendkívül ke­vés percet kell számol­nunk). Hiába firkálunk össze-vissza, hiába húz­zuk-halogatjuk, rá kell térnünk a tárgyra. Su­rányi Miklós a legnép­szerűbb magyar írók egyike, nagytehetségű, nagyműveltségű, olyan név, amely a közönségre nézve vonzerő. Ezeket az elvitázhatatlan előnyö­ket írjuk rögtön a szín­ház javára. Rovására viszont azt kell írnunk, hogy nem egészen ért­jük az »Aranybástya« tanulságát. Mit akar az író mon­dani, milyen igazságra akar ráve­zetni? Az Aranybástya a mindig aktuális zsidókérdést tárgyalja. Há­rom felvonás — három generáció. Egy frankfurti bankár-család törté­nete 1792—1840 között. Nem élet­kép, hanem probléma. Probléma, melynek nincsen megoldása . . . Su­rányi elmondja, hogy a zsidók aranybástya mögött élnek. Nem ér­dekli őket más, csak a pénz és az üz­let... Istenük a legbosszúállóbb Je­hova. Fanatikus vakságban élnek. — Meg tudod ezt bocsátani? — Soha ... És elfelejteni se ... Ez a legrosszabb Sugár Károly és Bajor Gizi Nemzeti Színház: »Aranybástya.

Next