Színházi Élet, 1934. június 3–9. (24. évfolyam, 24. szám)

1934-06-03 / 24. szám

1933-tól 1918-ig, amelynek címe: Ko­runk kritikája. Zádor István: A könyvtárrá soka­sodott magyar háborús irodalmi termékek között reprezentatív he­lyet foglal el egy most megjelent album, Zádor István gyönyörű könyve. »Nem vagyok író« — mond­ja Zádor a könyv bevezető sorá­ban, de ezt a szerény megállapítást lépten-nyomon megcáfolja tömören, tisztán, egyszerűen fogalmazott mondanivalóival, amelyek úgy kö­vetik kétszáznál több háborús raj­zát, mint a jó szöveg a hangjegye­ket. Aki Zádor István könyvét ol­vassa, nemcsak rajzban, szövegben is meglepően tiszta képet kap az emberi történelemnek erről az apo­kaliptikus négy esztendejéről, az újkori özönvízről, amelynek pusz­tító hatásait ma talán még keser­vesebben érzi az emberiség, mint akkor. Ráth Végh István: »Magyar ku­riózumok« című könyve a könyv­napon jelenik meg. A kuriózum­irodalomnak nálunk Tóth Béla volt a mestere, Ráth Végh az nyomdokait követi munkájával. Ér­­­dekes, színes, tarka csillogású mű­faj ez; csábítja, vonzza az írót. Talán a vadász szenvedélyéhez le­hetne hasonlítani a bibliofil-pas­­sziót, mely a könyvek járt ország­útjától félreeső csapáson indul el s nyomról-nyomra fürkész és kutat, mígnem puskavégre kerül az üldö­zött ritka vad: a könyvtárak pol­cai közt rejtőző vagy antikváriu­sok boltjának mélyén megbúvó könyvritkaság. Azután következik az írói munka: a kivont anyagot csoportosítani és feldolgozni olyan­formán, hogy ne csupán csillámló mozaikkavicsokat szórjon az író az olvasó elé, hanem értelmes, vonzó képet rakjon is össze belőlük. Ráth Végh István tökéletes vadásza az irodalom hatalmas erdőségének. A »Magyar kuriózumok« érdekes és nagyon tanulságos gyűjteménye a kedves irodalmi furcsaságoknak, könyvgourmandok asztalára illő csemegének. önarckép (Zádor István rajza) Ráth Végh István 89

Next