Színházi Élet, 1934. június 3–9. (24. évfolyam, 24. szám)
1934-06-03 / 24. szám
1933-tól 1918-ig, amelynek címe: Korunk kritikája. Zádor István: A könyvtárrá sokasodott magyar háborús irodalmi termékek között reprezentatív helyet foglal el egy most megjelent album, Zádor István gyönyörű könyve. »Nem vagyok író« — mondja Zádor a könyv bevezető sorában, de ezt a szerény megállapítást lépten-nyomon megcáfolja tömören, tisztán, egyszerűen fogalmazott mondanivalóival, amelyek úgy követik kétszáznál több háborús rajzát, mint a jó szöveg a hangjegyeket. Aki Zádor István könyvét olvassa, nemcsak rajzban, szövegben is meglepően tiszta képet kap az emberi történelemnek erről az apokaliptikus négy esztendejéről, az újkori özönvízről, amelynek pusztító hatásait ma talán még keservesebben érzi az emberiség, mint akkor. Ráth Végh István: »Magyar kuriózumok« című könyve a könyvnapon jelenik meg. A kuriózumirodalomnak nálunk Tóth Béla volt a mestere, Ráth Végh az nyomdokait követi munkájával. Érdekes, színes, tarka csillogású műfaj ez; csábítja, vonzza az írót. Talán a vadász szenvedélyéhez lehetne hasonlítani a bibliofil-passziót, mely a könyvek járt országútjától félreeső csapáson indul el s nyomról-nyomra fürkész és kutat, mígnem puskavégre kerül az üldözött ritka vad: a könyvtárak polcai közt rejtőző vagy antikváriusok boltjának mélyén megbúvó könyvritkaság. Azután következik az írói munka: a kivont anyagot csoportosítani és feldolgozni olyanformán, hogy ne csupán csillámló mozaikkavicsokat szórjon az író az olvasó elé, hanem értelmes, vonzó képet rakjon is össze belőlük. Ráth Végh István tökéletes vadásza az irodalom hatalmas erdőségének. A »Magyar kuriózumok« érdekes és nagyon tanulságos gyűjteménye a kedves irodalmi furcsaságoknak, könyvgourmandok asztalára illő csemegének. önarckép (Zádor István rajza) Ráth Végh István 89